Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

paktumot kötöttek a tekinteistes, nemes és nemzetes vármegye kiküldöttsé­gével. Mindezen kötelező egyezség daczára miként későbbi feljegyzések mutatják nehéz volt nemeseinknek a teljes, szabad garázdálkodásról le­mondani, mert későbbi idékben is a nemesek hadnagyának alig-alig sikerült őket megfékezni. Feltűnően sok szomorú csapás van az annalesekben feljegyezve. így Í783-ban volt a nagy sáska járás ideje. Az Í830. évben lépett fel elősször községünkben a cholera, melyet a feljegyzések "napkeleti görts"-nek neveznek s amelynek első áldozata Gr. Lévai Mihály biróviselt ember lett, ki tanyájára idegen útasokat befogadván, a nyavalyát megkapta s azután 40 nap alatt 160 ember esett áldozatul. 1836-ban Szabó Mihály jegyzőnek a házát négyszer fel­gyújtották. Igaz, hogy a feljegyzések nem igen hizelgSen emlékeznek meg .ezen jegyző erényeiről, mondván, hogy "hivatala folytatásában inkább tü­zes, mint serény, mutatóbb, mint tselekvő s nem ritkán határkörén túllépő" volt. Eztuán majd minden évben panasz van a rósz termés, a szárazság, i túlságos bő esőzés és egyéb szélsőségekbe eső időjárás miatt. De ezen nyomo­rúságok közepette az 1837. esztendőben egy jótékony, derült sugár világossá­got ád a népnek, segedelmet hoz neki ás megszabaditja az Ínségtől és nyo­morúságtól. Elég legyen itt az évkönyvek idevonatkozó feljegyzéseit szórói­szóra idézni. "Mint a 18. oldalon érintetett, az 1836-ki szük termést nagy drá­gaság követte, melynek terhét ezen esztendőben érezték inkább az Ínséggel küzködők, mit hogy lágyitson Méltóságos asztdi szabad báró Podmaniczky János ur Ső nagysága kegyes földes urunk saját pénztárából a szűkölködők részére száz ezüst forintokat nagylelküleg ajándékozott, melyen gabona vásároltatván, az az éhezők között az elöljáróság által kiosztatott. Hogy pedig jövendőre nézve ily szükséggel küzdeni ne kénytelenit­tessék a helybeli szegénység, fenntebb tisztelt kegyes földes urunk az emberiség sorsában forrón részt vevő, soha meg nem hálálható indúlattal ezen Tisza-Földvár helységében a szűkölködő emberiség javára állandóan felmaradandó szükség hombár t létesitett nagylelküleg a Martfűi pusztán ezen esztendőben termett őszi és tavasz életjéből ötszáz csomókat ajánlván annak alapjáu^., melyek elnyomtatódván, az őszi lett 118 köböl 2 véka, a tavaszi pedig 24 köböl 2 véka. A községi lakosság ezen jószívűségért! a kegyes föl­des uraságnak gazdag termését segitette összehordani, kegyes ajánlatát e szerint a földes uraságnak elnyomtatv ín, mint fentebbi gabona mennyiség nyeretett a napíil. A községi lakosság szintén ezen idei bő terméséből 165 köböl 3 véka bűzát és 60 köböl 2 véka árpát tettek össze a szűkség magtár alapjául." E szükség magtár képezi alapját a mai "Polgári társulati alap"­nak, melynek vagyona ma már a iOO.OOO frtot jóval felülhaladja s mely va- t gyon közös tulajdonát képezi a község polgirainak, mely vagyonnak hivatása a segély nyújtás, a jótékony czél istápolása, iskolák és kisded óvodák fel­állítása. Ugyanezen évről egy megható és nemes tett van a község közönségéről feljegyezve. Idézzük egyszerűen a feljegyzést szórói-szóra. "Jegyző Kis István űr őszi túri vásárkor történt által fázása kö­vetkeztében halálos navalyát kapván, hosszas sinlődései után a jobb életre csendesen általszenderült Szeptember elején, a/egész közöség fájlalván kora elköltözését feleségén ás három neveletlen árváin kívül, kit is háládatossá­gának bebizonyítására az érdemes elöljáróság közköltségen temettetett el, semmi némü e végső szertartásra szükséges vásárlásokat tenni meg nem enged-

Next

/
Thumbnails
Contents