Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

paktumot kötöttek a tekinteistes, nemes és nemzetes vármegye kiküldöttségével. Mindezen kötelező egyezség daczára miként későbbi feljegyzések mutatják nehéz volt nemeseinknek a teljes, szabad garázdálkodásról lemondani, mert későbbi idékben is a nemesek hadnagyának alig-alig sikerült őket megfékezni. Feltűnően sok szomorú csapás van az annalesekben feljegyezve. így Í783-ban volt a nagy sáska járás ideje. Az Í830. évben lépett fel elősször községünkben a cholera, melyet a feljegyzések "napkeleti görts"-nek neveznek s amelynek első áldozata Gr. Lévai Mihály biróviselt ember lett, ki tanyájára idegen útasokat befogadván, a nyavalyát megkapta s azután 40 nap alatt 160 ember esett áldozatul. 1836-ban Szabó Mihály jegyzőnek a házát négyszer felgyújtották. Igaz, hogy a feljegyzések nem igen hizelgSen emlékeznek meg .ezen jegyző erényeiről, mondván, hogy "hivatala folytatásában inkább tüzes, mint serény, mutatóbb, mint tselekvő s nem ritkán határkörén túllépő" volt. Eztuán majd minden évben panasz van a rósz termés, a szárazság, i túlságos bő esőzés és egyéb szélsőségekbe eső időjárás miatt. De ezen nyomorúságok közepette az 1837. esztendőben egy jótékony, derült sugár világosságot ád a népnek, segedelmet hoz neki ás megszabaditja az Ínségtől és nyomorúságtól. Elég legyen itt az évkönyvek idevonatkozó feljegyzéseit szóróiszóra idézni. "Mint a 18. oldalon érintetett, az 1836-ki szük termést nagy drágaság követte, melynek terhét ezen esztendőben érezték inkább az Ínséggel küzködők, mit hogy lágyitson Méltóságos asztdi szabad báró Podmaniczky János ur Ső nagysága kegyes földes urunk saját pénztárából a szűkölködők részére száz ezüst forintokat nagylelküleg ajándékozott, melyen gabona vásároltatván, az az éhezők között az elöljáróság által kiosztatott. Hogy pedig jövendőre nézve ily szükséggel küzdeni ne kénytelenittessék a helybeli szegénység, fenntebb tisztelt kegyes földes urunk az emberiség sorsában forrón részt vevő, soha meg nem hálálható indúlattal ezen Tisza-Földvár helységében a szűkölködő emberiség javára állandóan felmaradandó szükség hombár

t létesitett nagylelküleg a Martfűi pusztán ezen esztendőben termett őszi és tavasz életjéből ötszáz csomókat ajánlván annak alapjáu^., melyek elnyomtatódván, az őszi lett 118 köböl 2 véka, a tavaszi pedig 24 köböl 2 véka. A községi lakosság ezen jószívűségért! a kegyes földes uraságnak gazdag termését segitette összehordani, kegyes ajánlatát e szerint a földes uraságnak elnyomtatv ín, mint fentebbi gabona mennyiség nyeretett a

napíil. A községi lakosság szintén ezen idei bő terméséből 165 köböl 3 véka bűzát és 60 köböl 2 véka árpát tettek össze a szűkség magtár alapjául." E szükség magtár képezi alapját a mai "Polgári társulati alap"nak, melynek vagyona ma már a iOO.OOO frtot jóval felülhaladja s mely va- t gyon közös tulajdonát képezi a község polgirainak, mely vagyonnak hivatása a segély nyújtás, a jótékony czél istápolása, iskolák és kisded óvodák felállítása. Ugyanezen évről egy megható és nemes tett van a község közönségéről feljegyezve. Idézzük egyszerűen a feljegyzést szórói-szóra. "Jegyző Kis István űr őszi túri vásárkor történt által fázása következtében halálos navalyát kapván, hosszas sinlődései után a jobb életre csendesen általszenderült Szeptember elején, a/egész közöség fájlalván kora elköltözését feleségén ás három neveletlen árváin kívül, kit is háládatosságának bebizonyítására az érdemes elöljáróság közköltségen temettetett el, semmi némü e végső szertartásra szükséges vásárlásokat tenni meg nem enged-