Dorkota Lajos: Adatok a tiszaföldvári Lenin Tsz baromfitenyésztéséhez (1971) / 137-1971
2 Lassan megérett a búza, az árpa. A tyúkok, csirkék mind jól éltek. Csak a termelőszövetkezeti tagság egy részétől kellett óvni őket nagyon. Volt olyan tag, aki kisbaltával ütötte le a tyúkot is, a csirkét is. - - - Baj volt a tojásokkal is, mivel a tyúkoknak nem volt rendes, megszokott tojóhelyük. így rengeteg tyuk eltojt a keresztekbe. A tagság rákapott a tojásokra. Valóságos hajtóvadászatot rendeztek a tojásokért. Még engem is megfenyegettek, ha szólni mertem ezért. Nagyon nehezen vártuk az őszt. Kiszámoltuk, hogy augusztus hónapra a baromfi "kifizette" a vételárat és 400 darab jércével többünk volt. Igaz, hogy az első 250 darab öreg tyúkból 100 darab elveszett, vagy ellopták. Közben megindult a termelőszövetkezetben a tanácskozás, hogy hova ápitsük az uj baromfi-ólakat. A választás Kövér Aladár volt tanyájára esett.HxxákHsxiást/:Távol van a nagyobb forgalmú helyektől, van ártézikut, lakás stb.:/- - - Hozzá is fogtunk egy 2000 férőhelyes uj ól építéséhez. - - -A tyuktenyésztés eredményességéért vándorzászlót adtak. Három évig nem tudták elvenni tőlem a vándorzászlót. Közben a tojást hol eladtuk, hol a tagoknak osztogattuk, sőt tyúkokat is adtunk ki a tagoknak /2-3 párat tagonként:/ azzal a megegyezéssel, hogy kikeltették a tojásokat, visszaadják a tyúkokat. Sajnos, legalább 30 db. tyúkot megettek a tagok, vagy eladtak egy csomót. Amit meg visszaadtak, annak egy részének levágták a csőrét. A beadásra nem is gondoltunk ! Egyszer csak kapunk egy értesítést, hogy ennyi és ennyi tojással, ennyi és ennyi baromfival tartozunk az államnak. Ha ezt a tartozást kiegyenlítettük volna, akkor nem maradt volna egyetlen baromfija sem a termelőszövetkezetnek. Nosza, rögtön a kezdetben vásárolt öreg tyúkokét kezdtük leadni. Volt ugyan 400 darab jércénk, de ezek még csak ősszel kezdték"vetekedni" a tojást. Mivel az öreg tyúkokat leadtuk lassan, tojáshozam nem volt, igy kénytelenek voltunk az eladott baromfik árából tojást vásárolni az egyéni gazdáknál, piacon 2,20 forintért és beadtuk 37 fillérért darabját. Az uj ól nagy nehezen felépült. A termelőszövetkezet tagsága viszont zúgolódott nagyon,azt mondták, hogy nem érdemes baromfit tartani, mert csak ráfizetés van vele. Közben arról elfelejtkeztek, hogy a sok tojást és a sok baromfit a tagság egy része lopta el. Az ól elkészülése után következett az átköltözés. Kb. 500 darab vegyes tyukunk és jércénk volt. Közben utasitás jött, hogy a régi baromfit el kell adni, vagy be kell szolgáltatni, mert Csehszlovákiából 2000 darab Leghorn-fajtáju csirkét kapunk /:fehér fajtát:/. Meg is érkeztek 1953. koratavaszán. Akkorára már a régi csirkékből, tyúkokból nem volt egy darab sem.'A beadás meg maradt, egész nyáron nem adtunk be semmitsem: sem tojást, sem baromfit. A csehszlovákiai csirkák után jött egy csehszlovák megbizott is, ---- baromfitenyésztő szakértő ---- és elmondta, hogy hogyan etessem a csirkéket. Tejet adjak nekik, meg vérlisztet, kukoricadarát csak keveset. A termelőszövetkezet vezetősége meg is Ígért mindent nekem, de mindez csak Ígéret maradt. így azután a csirkék kezdtek pusztulni:éhenvesztek. Beutaztam Szolnokra egy Lajkó nevű főagronómushoz és panaszt tettem. Megmondtam, hogy igy nem vállalhatok felelősséget a csirkékért. Jelentettem, hogy nincsen a jószágnak ennivalója. Azt az utasítást és javaslatot kaptam, hogy létesítsek giliszta-telepet. Otthon azután ki-
