Dorkota Lajos: Adatok a tiszaföldvári Lenin Tsz baromfitenyésztéséhez (1971) / 137-1971

- 3 -Ásattam egy 2 méter hosszú, 1 méter széles és 1 méter mély árkot. Az árok aljára érett trágyát terítettem el. Erre egy sor földet, amire gilisztákat szórtam, a gilisztákra meg korpát. Ezt addig csináltam, amíg a gödör megtelt. /:Közben jut eszembe, hogy még mielőtt a csirkék megérkeztek volna, kint volt nálam Mesterházi Lajos újságíró és a nálam látottakról egy féloldalas újságcikket irt. Szeretném ezt az újságcikket megszerezni.:/

Aratásig nagyon nehezen nevelkedtek a csirkék. Ha a tanyában megdöglött egy disznó, vagy egy borjú, azokat főztem meg a csirkéknek egy nagy kondérban. Ezt a főzött döghust nagyon szerették a csirkék, meg a gilisztát. Ha kint voltak a csirkék, amikor ástam a gilisztát, abba kellett hagyni, úgy nyüzsögtek az árokban.

Mivel a csirkék nagyon megszokták már az első etetéseknél a sípszót, igy ha vihar közeledett, mindig össze tudtam a csirkéket terelni sípszóval az ólakba. Azonban egy májusi vasárnap reggelén olyan hirtelen jött a vihai?, hogy a sip nem használt, a csirkék szanaszét voltak,messzire , a sípot nem hallották. A záporeső útközben érte a csirkéket. Százszámra szedtük őket kosárba és hoztuk be őket a meleg helyiségbe, hogy felszáradjanak.

Ősszel és kora tavasszal elkezdtek tojni olyan mennyiségben, hogy a beadási kötelezettséget egyévre előre teljesítettem.

Nos, azután újból az utánpótlásról kellett gondoskodni ! A 200- as keltetőgép kevésnek bizonyult, ezért csináltattam három darab 400-as gépet és vásároltunk egy 500-as gépet, egy darab 100-as gépünk meg volt is már. - - - A gépekbe való első berakás 1953. évi februárius 15-én történt az uj helyiségben. 2000 darab tojást raktam be. Néni dicsekedhetem valami nagy eredménnyel. Valahol hiba csúszhatott be, mert a 2000 darab /:Kettőezer darab:/ tojásból csak kb. 1000 darab kelt ki/:Egyezer darab kereken:/. Nagy része "bennmaradt"®:, vagy "kivált" a vizsgálásnál, de én egyetlen egy tájáét /:lefulladt, vagy ki nem kelt tojást:/ sem dobtam el, hanem ezeket megfőztem, ledaráltam és megetettem a csirkékkel, így azután nagyszerűen növekedtek. No, azután igen jó keltetéseim is voltak ! Egy alkalommal 98 %-os eredményt értem el: minden 100 tojásból 98 csirke kikelt.

Közben még elmondom azt is, hogy volt a termelőszövetkezetnek 10 tojó és 5 gunár libája is. A tojók tojásait is kikeltettem. Az eredmény nagyon jó volt, nyárra 100 libánk lett és ez a szám évről évre szaporodott. A felesleget"beadtuk", vagy Budapesten értékesítettük.

A csirkéket már össze tudtam hívni sípszóval, de kezdetben nem tudtam, hogy a libákat hogyan hívjam össze. Szereztem egy sindarabot és azt kongattam az első etetéseknél. Rá is szoktak erre a hangra a libák: valahányszor kongattam, mindig összejöttek a libák. - - -A Megyétől, meg a Járástól állandóan jártak ki hozzánk, mindig nagy elismeréssel váltak munlám iránt. Misáig mondták nekem, hogy mostmár van csirke, tyuk, liba, ezmtán pulyka kellene, állítsam be a pulykafarmot. Vettünk is 6 tójó pulykát és 2 bakot Bodáéktól. Eaekből is keltettem.

Hogy el ne felejtsem: segítséget is kaptam. Egyszer Biacsitól kaptam a két gyermekét, de esek azután elmentek iskolába. Utána a termelőszövetkezeti központból kaptam két felnőtt lányt, igy a Feleségemmel együtt már négyen voltunk. Ekkor mondták mindig a Járástól, hogy még több kacsát "állítson be" Dorkota Elvtárs, de ezt mondták a Hegyétől kijöttek is. A termelőszövetkezet azonban nem akart költeni a fejlesztésre. Valahogyan az Állami Gazdaság tudomást szerzett arról, hogy jól tudok