Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 12 -/ if

A kövesutat Nagyszénástól Szarvasig 1943-ban építették, azt már legnagyobb részben éppel.

Nagyon éi*d9kes volt még abban az időben a földművelés is. Lóval vagy ökörrel s^íéntottak-vetettek. Úgy,hogy hat ökröt befogtak az ekébe, és irányították ü már betanított ökröket, csak szóval, ügy mondták: "cselő Bimbó, hajsz Virág!" - és az állat úgy ment a baráz - dában, mintha zsinóron vezették volna. Olyan egyenes volt a barázda, mintha előre ki lett volna jelölve.

Az is nagyon skép és érdekes volt, mikor a szénát takarították be. Nagyon szép kazlat raktak. Aki a szénát rakta, már majdnem mivész volt! Nagyon magasra rakta, de az alja kisebb volt, mint a közepe, úgy rakták. Persze nem daruval, mert askor még hire sem volt a darunak.

ügy rakták a kazlat, hogy "álló"-t csináltak, és minél magasabb volt a kazal, annál több óllós e,ber kellett. /Az álló a kazal szélén lépcsőzetesen hagyott akkora sima hely, amekkorán egy ember meg tud állni. Azok voltuk az alios emoerek. /Úgy adogatták egymásnak villánként a szénát. Alt a na& kazlat mind úgy rakták meg kis villánkint. Nagyon szép volt!

Akkor is ott voltam, mikor a Székács uraság az első vörös-tarka tehenet hozatta. Vonaton érkezett Nagyszénásra, és Orosházáról hozatott Székács cigány bandát, és banda-szóval fogadta azokat, akik a teheneket hozták.

Még akkor Szénáson nem voltak zenészek. Később alakitott bandát Hartmann Pál. Cten voltak, egy primás, egy kontx'ás, egy klarinétos, egy bőgős és egy nagydobos. Úgy csodáltuk azt a nagydobot. Jöttek aztán a Sinkovicok, az már egész jó zenekar volt.

így fejlődött lassan Szénás.

Volt a Sváb-majorban egy igen vállalkozó tanitó: Supkigel Aladár. Ö aztán alakitott egy műkedvelő gárdát. 1909-ben elő is adtunk egy hazafias dar bot. Az 1848-as szabadságharcról szólt. Március 15-én adtuk elő. Én voltam a főszereplő. Nagyon jól sikerült! Háromszor adtuk elő, és a bevételből alakítottuk aztán az akkori Iparos Kört, a mostani Kioszknak az elődjét.

Volt még egy kocsma a Sváb földjén, ott, ahol most Mátraháza van, a tejbolttal szemben. Akkor az még Szenttornyához tartozott. Aboan a kocsmában csak szép lányok szolgáltak fel.

Ahután sok-sok évig szüneteltek a kulturelőadások. Mikor a Kovács postás kisasszonya*, elmentek Szénásról, jött egy ParragiZoltán nevű