Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 13 -postamester, ő azután nagy ambícióval karolta fel a kultúrát. Rendezett előadásokat, többek között a " Gülbabá"-t is. Abban résztvett majdnem minden hivatalnok. A községházáról kis jegyző, nagy jegyző, Írnok, mind szerepelt. Nagyon szép is volt. A parasztok közt is voltak rendkívüli tehetségek. Ismertem egy embert, aki imi-olvasni nem tudott, de a maga szerkesztette mesét a téli estéken egész tavaszig folytatólag tudta mondani. Volt abban tündér, angyal, ördög, főleg boszorkány, hót fejű sárkány, király, szegény ember, koldus. De ezt mi jri mind nagy áhítattal hallgattuk. Ő pedi soha ki nem fogyott, újabbnál jáj’ újabbakat mesélt. És egy olyat is ismertem, aki tiszta fehér papírról olvasott. Amit kérdeztek tőle, mindenről tudott olvasni.

A pásztorok szépen tudtak furulyát faragni, és rajta játszani is tudtak, szépen fújták, hogy

Fehér gulya kolompja szól a réten Gazdag legény üzent nékem a héten Szegény kislány, ha a szived szeretne Gazdagságom mind a tied lehetne.

Vagy azt, hogy

Szépen legel a kisasszony gulyája A kisasszony maga sétál utána Már messziről kiáltja a gulyásnak Szivem, Jancsi, terítsd le a subádat!

Azt is játszották, hogy

Este van mő'r, késő este.

Pésztortüzek égnek messze Messze tájon, más határon Az alföldi rónaságon.

így szórakozott akkor a nép. Nagyon kicsi igényük volt az embereknek.

A lakásuk is éppen olyan egyszerű volt, mint ők maguk.

Volt két szoba, egy kicsi és egy nagy. Akkor még csak úgy hívták, hogy kis ház, meg nagy ház. A nagy házban volt egy sarokpad, de csa.< a jobbmóduaknál. A szegényebb helyen csak egy ládapad, aminek a teteje felnyílott, és aoban tartották a mángolt /= mángorolt/ ruhát.

De azon a sarokpadon nem ültek, csak a férfiak. A nők és a gyerekek csak a vackon vagy a padkán ölhettek. Tudniillik volt a házban egy