Hernek Júlia: Luca napi szokások Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1968) / 0129-1971

ja ám, hogy egy nagyon öreg as ;zony botorkál befele, oszt nem szól az egy árva szót se, csak fo^ja a kenyeret meg "ö sót, oszt ugy elillant, a inti, a ccak.X tizenhatéves lett vóna. Soha többet n.m ült a mellire örzsi néninek aztán senki," Aztán az is megtört nt, hogy a "nagybajudzu Qács bácsi amikor éjfélkor elindult a tanyáo ^ert igen -essze vót, észrevette, hogy egy kocsiké-ék urul utána. Hiába tért le az útról, az mindig a nyomába vét. I~Oi.ta ezt a ta;.yóba egy másik napszáaosn k, az ^eg azt monta, hogy máskor csak suhincoon feléje bal kézzel, ' Legközelebb egy u^acsKa ment mindig a nyomába, s hiába ijesztgett ,e , sehogyan se ment el. Akkor jutott eszébe a jó tanács. Fogott eg„ jó nagy husángot, s ~gy vágott b^JL • kézzel a macska olaalára, hogy csak ugy nyekkent. Nem is ment tovább utána! De amikor e3to ment hazafelé, ugyancsak fura dolog történt vele, mert egy csúnya öregemberrel találkozott, aki ráadásul még nagyon eántitott is, A vén e^ber ugy összeszidta, hogy olyant még házsártos feleségétől se kapott soha. Többet aztán ilyen kellemetlensége se vót Szűcs bacsinak, kivéve azt, l.ogy - mivel nem volt egy csöpp bajusza sem - "Nagybajuszunak" hivta mindenki. De nemsokára történt a fele cégivel is egy éidekes dolog. Az meg vitte kifolé ugyanazon az uton az urának az ebédet, s egyszerceak hallja, hogy csörög a kukoricaszar /