Hernek Júlia: Luca napi szokások Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1968) / 0129-1971

utána. Hátranéz, hat e#y ló megy utána. Hiába integet ne*i, az csak megy* Gondolja magában, hátha ez is olyan -zeU-em, mint amivel az ux-am találkozott. Fog ő is egy husángot, vissspkézzol ieglcTÍg: inti az állatot, az nagy<bt nyerit, s elszalad, hogy tovább, s eg, saercsak előtte terem og^ ugyarxolyan rongyos, csti£ öroge.bor, mint amilyet az ura elmondott. Azt mon£já az örege .ber: - Mo8tmár mond a ketten megvertetek átkozottak, legalább lakjam is jólmost az egyezer!" - aztán kivette az ijedt i asszony kezéből az ételes kosarat, az asszony aztán agy elszaladt, hogy vissza se nézett." "Régente, ha a faluban valahol lakodalom volt, az csak * természeteo, ho._y ott volt a falu apraja, nagyja hivas nélkil is. Volt azonban, hogy ugy mondjam egy nagyon igényes öregasszony, a babaass.:ony, Sára néni. ö elvárta mindenkitől, hogy" őtet Ilon is elhivják az ilyen nagy eseményre. Dehát 8 7 a sok-sok tennivaló közepett ivovacs Feri szép menyasszonya, Irénke valahogy n elfelejtette ezt az igen fontosnak • • v. számító meghívást* Amikor m~r indult a menet a templomba, egyszerrecte&it a bámulok öziil kiválik egy öregasszony, aki nem mas, m£NT Sára néni. Odaóllit a faiatalok elé, B megfenyegette őket. Ilyen szavakkal: "Megálljatok, jöttök ti még hozzám, ha majd bajban lesztek!" Mindehki térfának vélte a dolgot, még meg is mosolyogtuk, aztán többéit nem is igen törődtek vele. még nem teltek elt\a mézeshetek sem, amikor az ii'ju férj láoa 'mei^pirosodott, s ugy fujt neki, mintLa jól elverték,