Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

•20 \ A faros kötelessége még a düló'végeken a gép tárcsáit, melyeket sokan csoroszlyákna

k is mondanak, a váltó elmozdításával kiemelni a talajból és mogállitani a mag folyását. Ha a vetőgépet traktorral húzatják, nincs szükség lóvezetőre kormányosra, nem kellenek a gép első kerekei, a farosnak sem kell gyalogolnia, hanem a gép mögé szerelt deszkán állva v'gezheti munkáját. Vetés végén a forgók hasonló módon történő bevezetésére kerül sor. Ezután láncboronávul elsimítják, elboronálják a föl det. Ha vetés után száraz idő járta, hogy védjék a földet a kiszá radástól - lehengerezté

k, lenyomatták. Az elvetett búzával az embernek nincs sok gondja. Vetés után a gazdák Időnként meglátogatják földjüket, ellenőrzik i hogy sikerült a vetés, hogyan kel a buza. Télen a vetést hó védi a hidegtől, a fagytól. Ha a hóra ólmos eső esik vagy megolvad, azután pedig megfagy - olyan kemény, páncélréteg képződik a vetés fölött, amely alatt a növény nem kap elegendő levegőt. A buza befulladás

a ellen ugy védekeztek, hogy állatokat /birkákat, disznókat/ hajtottak a földre, ezekkel járatták le, törették be a megkeményedett hóréteget. Az a buza, amely a tél folyamán hosszú ideig nem kap kellő levegőt, megsárgul. Ezt a védekező munkát mostanában tárcsával /tányérra

l/ szokták elvégezni. A hó elolvadása után, mikor a talaj fölszárad, a busatáblákat időnként lehengerlik, Azt mondják, azért kell ilyenkor hengerelni, mert a fagy a földet fölszivta, meglazította, és a föllazult talaj gyorsan kiszárad. /