Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

Ezután a buzanövény a tavaszi meleg hatására gyorsan fejlődik. Előfordul, hogy a vetés nem lett a kellő sűrűségű, és a talaj az esőzések következtében becserepesedet

t. Ilyenkor megfogás olják a vetést. Ennek hatására föllazul egy kicsit a talaj, a buza szára pedig itt-ott megszakadozik

. ahonnan sarjak nőnek ki. A sarjak megjelenése sűrűbbé teszi a vetést. A buza tavaszi munkálatai közé tartozik a torzeokveré

s és az acatolá

s. Mindkettőt akkor kell végezni, mikor a buza még kicsi, félszár

ban van. Először a tor -sokolásra kerül sor. Torzsokolásnak nevezik azt a munkát, amikor a vetésből az előző évi kukoricátokét kiszedik. Ebben ai munkában a család minden tagja részt szokottvenni. Mikor elérkezik a torzsokverés ideje, előszedik a horogfá

k alól az odadugdosott torzsokverőke

t,éa ha száraz idő járta, indulnak torzsokéln

i. A torzsokverő 50-60 cm hosszú, 4-5 cm átmérőjű, általában akácfából készült karó. Azt a végét, melyet markolják, készítéskor megfaragják, megvékonyítják. Ilyen botokkal verik ki a földet a torzsokokból / kukoricatőkből /. Amikor a torzsokverők megérkeznek a tett helyr

e, fölfogják az előket. Minden személynek 3-4 m széles előt szánnak. Ezután elkezdődik a munka. A verő a bal- kezével fölveszi a torzsokot, amely vagy a talaj fölszinén vagy néhány cm-re a földben van. Bal kezével tartja és a jobb kézben lévő torzsokverővel ütögeti, vagy a torzsokot veri a karóhoz addig, mig a föld ki nem hull belőle, A kivert torzsokot egy rakásb

a szokták dobálni. Általában két-két személy egy-egy csomóba hányja, amely kettőjük között helyezkedik el. Kikor néhány mé -