Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

A vetés végén az emberek általában megemelték kalapjukat és ^mondták: Hála Istennek! A búzát általában fölülveti

k, de ismeretes az aláveté

s is. Fölülvetésnél a szántásra szórják a .^agot. Ha a szntás szái raz, akkor nem szoktak azonnal vetni. A fölülvetés után közvetlenül boronálna

k. A boronálást f or. tsolássa

l kezdik, amit a föld hosszában szoktak végezni. A fogasboronár

a sokszor súlyokat is kötnek, attól függően,milyen göröngyös, hantos a talaj. Régebben boronáláskor a lovakat vezették, de később jobban elterjedt a lovak hajtása. Fogasolás után a vetés elsimítása, betakarása következik. Ezt régen tü3ökboronáVa

1 vagy más néven vesszőboronáva

l végezték. A vesszőboronát házilag készítették. A borona előállításához egyenlő hosszú füz-, szil-, nyirfa vesszőket szereztek be. Az alig egy on vastag, körülbelül 169-180 cm hosszú vesszőket egy-két napig fonnyadni hagyták. A vesszőborona legfontosabb része a két boronaf

a. Ezek kb. 2 m hosszú, kapanyél vastagságú, kigömbölyitett farudak. A rudakat végeiken és középen átfújták, a keletkezett lyukakba csavarokat, srófokat szereltek, melyekkel örózeszorithatták a fákat. A bor

ona fonís

akor a boronafákat kb. 1,5 cm-re állították egymástól, hogy a vesszőket át tudják bujtatni. A vesszőket a felhasználás előtt gúzsnak dsavartá

k. Vastagabb végüket bal kézzel, jobbal pedig ettől kb. 30-40 cm-re fogták meg. Ezután jobb kézzel lendületet adva, a levegőben néhányszor megforgatták őket, miközben ballal nem engedték, hogy csavarodjon a vessző. Ezzel a müvelettel a vesszők még hajlékonyabbakká, jobban kezelhetőkké váltak. Ezután a boronakészitő letet-