Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971
•18 te a földre az összecsatolt borona ákat, az alsó alá derékszögben vastagabb végével egy vesszőt bujtatott. Ezt a vesszőt vis zahuzta hátra a boronafák közötti nyíláson, . így, miután az alsó fát már körülvette, a vesszővéget átvezette a vessző alatt és újra átfűzte a nyíláson. A nyilás előtt 2-3 cm-es vesszővég maradt ki. Majd a következő vesszőket is közvetlenül az első mellé befűzte. Lükor az egész fa hosszában elvégezte a munkát, ha elég sűrűnek vélte a már csaknem kész boronít, a két fát összesrófolta, összeszorította, h gy a vesszőket lehetetlen volt kihúzni. Ha azonban még sűrűbbre akarta készíteni,akkor minden második vessző közé befűzött még egyet, ugy, hogy a vesszőt most a fák közti nyíláson bujtatta át és ugyanott is hozta vissza, csak közben körülvezette vele a másik, már befűzött vessző 2-3 cm-es ^ végét. Végül azután összesrófolta a boronafákat. így készült el a borona, melynek vesszői szépen párhuzamosan helyezkedtek el. Mostanában már simításra láncboroná t használnak, melyet kováccsal állittatnak elő. Az alávetést általában elkésett vetésnél alkalmazzák. Ilyenkor a szántatlan földre vetik a magot és utána 8-10 cm mélyen fölszántják. A szántást a fogasolás követi. Géppel csak fölülvetést szoktak végezni. A vetőgé p vagy másként garé t előtt elfogasolják a szántást. Ezután a vetőgép ládájáb a beleöntik a vetőmagot, majd garét elé fogják a lovakat, beállítják kivánt mélységbe a tárcsáka t, és Indulnak vetni. Ilyenkor a vetéshez három ember szükséges; kormányo s, faro s, lóha.jt ó vagy lóvézet ő. A lóhaj tó a lóvak oldalán halad és a kantárszijnál fogva vezeti az állatokat.
