Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971
-10 0Icovds z és élesztő oldatával. Az összekeverést fakanállal, a lapo ckáva l végezték. A lapocka hossza kb. 40-50 cm volt, végén egy féltenyérnyi ki nem mélyített kanálfejjel. Anyaga a keresztfáéhoz hasonlóan puhafa, volt. A kovászolás lényegében a tészta fölverését jelentette. A sütőasszony egészen közel állt a teknőhöz, s a lapockát két marokra fogva, hol belenyomta, hol kihúzta a tésztából. Ezt gyorsan végezte addig, mig a tészta fényes, hólyagosodó nem lett. Kovászolás végén a fölvert tészta fölé tették a kereszt fát és a lapockát, s az egéaz teknőt fehér abrosszal, nütőabrosz•i azal leterítették, dunnával letakarták, és igy fi kellő melegen , « reggelig kelni hagyták. A kovászolás általában 20?-25 pe*oig tar•• / * tott. A kenyérsütés elmaradhatatlan kelléke a kovász. " Bz ad.la az erőt, nélküle nem tel meg a tészt a." - tartják a háziasszonyok. i i __ _ Kovásznak nevezik a már sütésre kész tésztából, az anyatésztából a következő alkalomra eltett kb. fél kilónyi megszáradt mennyiséget. Kovászolás előtt néhány órával ezt a többféle formában / tartósított száraz tésztát összetörik, kb. 1,5 vizben 3 dkg élesztővel felhatználásig állni hagyják. Sokszor a kovászt pótolni kellett. Előfordult, hogy elvefeett esetleg megromlott, megpenészedett vagy éppen elfelejtettek hagyi ni. Pótlásul kiskováaz t csináltak. A felhanználás előtt 4-5 órával 1 liter vizben 1 dkg élesztőt és héhány marék lisztet kevertek össze s letakarták. A megkelés után már pótolhatta a hiányzó kovászt, de nem lehetett vele olyan jó kenyeret sütni, mint a másikkal. Voltak olyan idők, évek, amikor nem vagy csak ritkán lehetett élesztőt kapni, A jó sütőasozony ilyenkor is mindig módját ejtette annak, hogy jó kenyeret süssön. Mikor volt élesztő, langyos vizben liszttel összekevertek . / .
