Dr. Varga Lajos: Adatok Bükkzsérc és környéke földrajzi neveihez (Bükkzsérc, 1968) / 0114-1971
- 2 e atb. a barátoké volt. árzelercnyilvánítást kifejező földrajzi név alig van, aem valláBi, sem világi. Az elnevezések az objektív valóságot t Ikrözik majdnem kizárólag. 14./ Boldogasszony kút.iai Bqkkzsére falutól északra, a Cseresnyés-patak bal partján az 193°-aa években Oktávián Áron erdőtanácsos Bzáíz tária-szobrot emeltetett a forrá8 mellett. *a ^áriaforráa a neve. Szép 8zálerdőben volt a forrás még az 195^-es években is, aztán kivágták az erdőt, a szobrot elvitte valaki, a forrás kiépített résaét alaposan megrongálták. Kietlen irtáson, bozótoa-bokroi területen folyik ma csendesen a forrás vize. Kitffnő, friss ivóvíz, csak gusztustalan a sok béka miatt, néha még j&te is akad /19C4-ben észleltük/. 19C8 és 19Í9 nyarán már az irtáéból ott maradt tuskók hajtásai szépen megeredtek, megerősödtek, de még inkább bozótoa jellegi a klp. - Az irtás felett vezet az új erdei út Bükkzsérc felaÖ végétől a rákszem nyugati lejtőjén a Törökréthez és onnan a Táborhegy felé. A forrás környékére kempinget terveztek, de eddig ti ég nem lett belőle aemrrl. Annyira ne® is bőviztf a forrás, hogy nagyobb embercsoportot rendszeresen elláthasson ivó-, JSOadó-, mosogató-, atb. vízzel. A "boldog" szavunk ismeretlen eredetil, az "asozony" szavunk alán eredetű /10.1331. és 189./, de természetesen itt már S®í!z ^áriára vonataik, pogánykori vonatkozása nincs. 15-/ Borostyán : Vadáazi Lajos bácsi szerint "oz ott talált kőzet e borostyánkőhöz hasonlított", cig id. Nagy Lajos szerint " a köveket borostyánindák nőtték be". Nos, "borostyánkő" Magyarországon nincsen ! Amit annak neveznek N^ugat-L'agyarorazágon /Ausztriában: >Bernatein, magyarul Borostyánkő nevíí falu/, az nem borostyánkő, hanem szerpentin nevd őekéaet. Itt, a Dél-Bükkben valószínűleg a kalcitot vagy a uészpátot nézhették borostyánkőnek, vagy a bükki ősember elazórt, más vidékről idehurceli munkaeszközeit, amelyek kalcedonból, obezidiánból, att -bűi készültek. IegvalÓ8z(n-'ibb, hogy a felaG-karbon időszaki agyagpaláknak a fiatalabb, triászidőszaki azürkeraéazkőre való rá tolódásakor keletkezett törésvonalak, vonszolódáaok /flexúrák/ mentén feltört forróvizekből /hidrotermákból/ lerakódott tejkvarcot nevezték, természetosen teljesen helytelenül, borostyánkőnek, flSleg ha aaíneaő anyag is volt a hidrotermákban. A különféle bükki agyagpalék a metamorfózis sor*in különféle színező anyagokkal infiltrálódtak éa kvarcitoaodtak, s ezek felületes ránézéssel hasonlítanak n boros tyn kő egyes fajtáihoz. A borostyán nevfí növény /Hedera helix L./ a Lél-Bükkben több helyen vadon él, de ritkán virágzik. — Bükkzsérctől északra
