Dr. Varga Lajos: Adatok Bükkzsérc és környéke földrajzi neveihez (Bükkzsérc, 1968) / 0114-1971

- 2 e 83./ 'r'avacaoa-3 án

a : Bükkzsérctői észak-észoknyugs tra. A Makkos-orom és a Csipkés-tető /570 m/ közötti rövid, meredek mellékvölgy délnyugat-északkeleti irányban. Időszakos vizei a "Tárkény vize" nevű patakba folynak le. Az 1920-30-as években a Hidegpataki-völgy Hér-völgyi betorkollásától a Füzéri erdőőrházon keresztül a"Tárkány vize" "Piszkos-lápa" "Kavacoos-lápa" találkozásáig anyagazállító drótkötélpálya működött. Alsó álló-sását "Zsérc ái:.oaás"-nak nevezték. Innét keskenyvágányu vasúttal vitték a kitermelt fát a "Tárkány vize" mellett, a"Barát-rét"felé, onnan Felsőtúrkányba, az Erdőgazdaság fatelepére. 84./ Káposzta-földe

k : "A zsellérek földje volt ez a rész, káposztát termeltek benne".- - - A "káposzta" szavunkat szláv közvetítéssel az olasz vagy a francia nyelvből kaptuk /3.U51./. A "föld" szavunk a régebbi vélemény szerint ismeretien eredetű /3.:85./ ez újabb kutatás szerint szintén /I0.:9f4-9f5./.- A f«!Usiak magyarázatában szerepel a "zaellér" azó, szerepel máskor is, van "Zsellérek földje", "Zsellérek kenderföldje" földrajzi név is/ld. ott !/. A falusi osztály-, illetve rétegta.jjzódást, annak ma is élő voltát bizonyítják ezek az előforduló szavak. 85./ kecskés-orom /295 m/ : Bükkzsérctői keletre, Cserépfalutil északkelet re van. I.gy részén szőlő, gyOmölceöa, pincesor van, más részén "kb. 150 éve kecskéket legeltettek ezen a részen" mondták a faluban, bőven mérve ez időt. A "Fias kecskedályVid.ott!/ "-dély" szavának /39.:372-372./ megfelel a finnugor eredetű "orom" szavunk /3.:225./"hosszas dombhát" "hosszas hegyhát" értelemben. 86./ Kenderföl

d t"Kendert termeltek ott, azt feldolgozták a faluban és e ruhába piros pamuttal szőttek" mondták a faluban tömören kiesé pongyolán, de így mondták. Nem a "ruhába" szőttek piroi pamuttal, hanem a kendervászonba,még akkor, amikor házi szövőszéken /esztavátán/ készítették a vásznat. Rendszerint geometriai formákat vagy stilizált virágokat. Az 1920-as évekig itt mé^ a mindennapi élet hez tartozott a kendertermelés, áztatás, tiloláa, gerebenezés, fonás, szövés. A házaknál még sokféle kenderfeldolgozó szerszám akad: bitó vagy tiló, amivel törték a kendert /tilolták/, a gerebennel kifésülték, a guzsalyon fonták, az esztavátán szőtték. *p, használhotó munkaeszköz már nemigen van. Az egyik házban falra /udvaron/ akasztva találtunk egy félémavátát, a másik felét már eltüzelték. /Leg elviszik 0 *

8váöc

k« A kenderáztatás a patakból kivezetett vízzel megtöltött gödrökben történt. A "kender" szavunk honfoglalás előtti török nyelvből ered /3.:158-159./. A kender honfoglalás előtti ismerete természeti földrajzilag indokolt. A dál-orosz puszták melegszáraz éghajlatán különböző őshazáinkban ne", kizárt a termelése, ele-