Dr. Varga Lajos: Adatok Bükkzsérc és környéke földrajzi neveihez (Bükkzsérc, 1968) / 0114-1971

- 2 e karbon-időszaki agyagpala és homokkő málladéka okozza a fertősödéet a lápéiban. - Eléggé ezembetfinően hosszú, keskeny vonulat, találóan kapta a Hosszú-som nevet. /A somfával ás nyelvi származásával kapcsolatos tudnivalókat ld. a "Hosszú-süW-fertő" címszónál !/. ./ Hor.szu-aoá-fert

ő /Ho sszúsom- fertő, Hosszu-Som-Fertő, Hooszú-So m-f értő/: "Cok som terem ezen a vidéken; a aoból pálinkát készítenek. Ugjoaúgy készül, mint a szilvapálinka, csak annál jobb. A somfából ostornyelet és a széltralmok keresztfogaihoz alkatrészeket készítettek régen, s ezeket szekérről szállították mersze vidékekre, az Alföldre elsősorban, ahol sok a kocsi/ostor/ és sok szélmalom volt. A somfa termését sokszor a disznóval etették Ilyen hosszú "interjút" kevés bükkzsárci embertől sikerült szereznünk. Bükkzsérctői északra, a Bükk-fennsík déli széle axatt egy északnyugatdélkeleti irányú keakeny rög alatti mélyebb, vizes rész. - A "hosszú" szavunk finnugor eredetfj /3.s^27«/, a "som" /"sum"/ szavunk honfoglalás előtti török eredetfl szavunk /4 • : CA./, a "fertő" szavunk is finnugor eredetS /3.:78. és 39.:389./ . Itt vizenyős, ir,oc3ar08 völgyet jelent, illetve a völgynek vizes részét. Igen régi szavunk. A nevezett terület még azon a tengerszint feletti magasságon van, amit a magyarság a honfoglalás ele* éveiben, évtizedeiben megattállt. Szentesen gyermekkorombon /1910-es évek vége, 1920-as évek eleje/' a 8omot befőttként rakták el és sült húshoz használták fel telente, édesanyám lekvárt is készített, ha tudott elegendő somot vásárolni. Jól meg kellett válapztani az eltevás idejét, amit a som színéről állapítottak meg az asszonyok : szép táízvörösnek kellett lenni a somnak, különben "teplóízft" éa taplószerfi lett az üvegben. Hzt magam ia tapasztaltam néha. Franci ángyom /apai nagybátyám felesége/ mé

0 használta rá a "tulipiros" jelzőt, de hogy komolyan értette-e, vagy csak tréfásan: nem tudom. Az általam ismert, tehát belülről is megnézett szélmalmokban valóban sok volt a somfából készített alkatrész, a szélmolnároi elmondása szerint.- - - Büdzsére határában ma is sok som van, a "húaos som" /Cornua m©s L./ elnevezéa'í a meleg déli és délkeleti "verőkön", de inkább degradált bokros, ágas-bogas alakban. Kerestem, növényhatározóval a kezemben a var. C. hungarica-t, de nem találtam. Igen ritka a vereagyürö som /Cornus sanguinaa !•/, az erdészek hívták fel rá a figyelmünket. - - - Az ostornyej-et és a szél .alomalkatrészeket ekhós szekereken szállították. A

z eichós szekér vízmentes /gyékény és ponyva/ tetővel ellátott, kissé széles szakér volt, amelynC

k e belaeje éjjeli alvásra is alkalmas volt. Az ernyős szekeret nevezték el ekhós szekérnek /41.:21-22./. Az "ekhó" szó szekérre valő alkalmazása magyar fejlemény /lO.:734./, de az összefüggés a visszyhang ée a szekér között bizonytalan. A mészégetők nagy derült-