Dr. Varga Lajos: Adatok Bükkzsérc és környéke földrajzi neveihez (Bükkzsérc, 1968) / 0114-1971

- 2 e ségire bekiabáltunk: az égetett mésare váró ekhós s2,ekerekbe a II<5r~ ; völgyben, kipróbálni a "visszhangot". Nos, van valami külön hang, ha jól eltaláljuk a kiabáléa "útját". A <;éli karsztkopárosokon sombokrokká degradálódott somfák levelét régebben népi gyógyszerként használták. A levél főzete állítólag el-ujjfiztott® a szeplőt* /Erre a c^lra Szentesen is használták a somfa Ideiét./ Ma nagyüzemi módon eomszörpöt is készítenek, nagyon üdítő ital. A "Som" azé személynév is nálunk a középkorban, de mér a rómaiaknál is az volt /ld. a Cornelius nevet !/. Van a Eükk-heguégben "Apasoma" nevd hegy, ami nincsen összefüggésben az "apát" egyházi méltósággal, mert az Északi-középhegységben van "Fiúsom", "Fiúsom** földrajzi név ia. /ll.:20./. A Székelyföldön ugyanc8»k pipaszárát készítet ek feketegyÖrÖből /Acer tataricum/, a veresgyőriből /Cornus sanguinea / ás az egyenes, vastag kökényszárokból /Frunus apinosa/. 73./ Hódos /530 m/ :Bükkzsérctől északnyugatra. Keletről a Ceerosnyéspatak, délnyugatról a Csohány-lápa határolja, északnyugaton felmegy a Borslyuk-tetőn a Törfíkútig. Oldalából több forráe fakar , időszakosak is. Felső-karbon-időszaki agyagpala és harmadkori rétegek építik fel. Vadászi i a jos bácsi szerint "holt? alakú keskeny rész, erről kapta a nevét". Horváth Sándor bácsi szerint "hód ált ott, de már kipusztult". Neki van igaza. Az égitestről valé elnevezés szentimentális, értelmetlen a népi szokásrendszer logikája szerint. Nem véletlen, hogy kis helyen t bb ál at-eredető név tömörült: Usdéa-ol/ / t S» dal, ;ólyaoa, Borzlyuk-tető, Szarvas-kut, Borju-kut, Tohén-lápa, Galambos, Csókzfs-tető, stb. A közönséges hód /Cnstor fiber L./ a középkorban országszerte elterjedt volt. A Dél-Bükk sok vizenyős-mocsaras, fertős völgytalpjait járva, felmerült bennem a gondolat, hogy ezek keletkezésében nem volt-< nagy része a hódok gátépítő ösztönének, tevékenységének ! Feljegyzik, hogy emberderék vastagságú fatörzseket ia képes volt elrágni a hód. Egész erdőrészeket irtottak ki. «rre utalnak a Hódirtvány elnevezések az országban /25.:29*/. A azó szláv nyelvi megfelelőit a Dél-Bükkben nem találtam sem a térklpen, sem rótÁ iraaokban, sem interjú-alanyaink emlékezetében, hiazen a hódra már a legöregebbek sem emlékeznek a faluban, Magyarországon 10C éve nem láttak hódot /25.:30./. Régi urbáriumokban lehetne talán lelni valami adatot, pl. szerepelt-e "ajándékjáradékként" a jobbágy-szol gól t r>tó sok között A hód vízigényes és erdő igénye a állst volt. Némi égha jl atmódoaul ás az elmúlt 10CC év alatt is megállapítható /ld. a Bacaák-Milankovics-féle klímaváltozás-számításokat !/. Ha szárazabbra fordult kevéssel is az éghajlat, a kevesebb csapadék a patakok vizét is megcseppentőtta. A XVIII. századtól s'ír'isödnek a falvak, a Bükk-hegyaégben negjeiennek a vasérc-