Ásós József: Emlékeimből, a tiszaföldvári helytörténet megírásásoz az 1944-45-ös időkről (Tiszaföldvár, 1969) / 0110-1971

egyike rám mutatott, hogy én vagyok az a pesti ember. Egyik néni megsimogatott és megcsókolt hálálkodva köszönte. Másik méni is megszólal, hogy ő ugy hallotta, hogy én a Holicska Rozi Rovákné veje vagyok "jó hallotta". Harmadik is megszólalt "Mondja hogy o ugy hallotta, hogy én kommunista vagyok. Rá mondtam, hogy igen már régen. Kedves nénike ugye maguk miróluhk igen sok rosszat hallottak és sok éven át valami sátáni fajzatnak képzeltek. Mi is emberek vagyunk, akik arra törekszenek, hogy az embereknek szebb legyen a földi életük. Búcsúzva tovább ballagtunk. Este volt. Egy idő múlva megszólaltam, hogy ma délelőtt arról beszéltetek, hogy illő lenne már a sok küzdködésemét valamit adni is "látjátok az előbb megkaptam azt ami nekem igen sokat ér. Mondhatja valaki, milyen jtwtonljr hülye vagyok. Lehet hogy igaza is van. Még egy epizód. Kossuth L. téren több darab orgona alkatrész hevert két népőr társammal megláttuk. Szóltam nekik vigyék vagy vitessék el a templomba, rakják az orgona mögé hátha még felhasználhatók. Napok múlva eszembe jutott a templomhoz közeljártam és a nyitva talált oldalajtón felsiettem az orgonához, mivel kíváncsi voltam arra is milyen a megropálása. A kórusra menet vettem csak észre és meg is lepődtem, hogy a szószékről néz reám a pap* /Padokban vagy harminc öregasszony/ aki prédikált. Az orgona mögött állva jutott eszembe, hogy valaki emiitette egy mezőtúri ref. pap ide érkezését. Tudtam hogy a helyi pap megszökött a németekkel. Huzamosabb csend után úgy éreztem, hogy a pap folytatja a félbehagyott beszédét és ezeket mondotta: /Vannak emberek akik tagadják az Istent, de - de gyakorlati életben jót tesznek, tehát igy imázkoznak, ezeket is szereti az Isten /Erre mélyen a padok közé bújva kiszöktem a templomból. E jelenJíetet pár 8-lo éves fiúcska is látta a kóruson. Szovjet katonák mondották, hogy Tiszaföldvár igen gazdag község az itt talált élelmek ezt bizonyitják. A visszatelepülés után is sok buza, árpa, bab s más szemestermék maradt a padlásokon ömlesztett állapotban, de liszt sehol sem volt. A szőlőkben már más közeli falvaktól kapott élelmiszerekre is szükség volt. Liszt és kenyér ellátás.volt a legfontosabb. A helyi gőzmalom legfontosabb meghajtó ysriryyrft kilopták, /cipőtalpnak/ E malom üze/