Ásós József: Emlékeimből, a tiszaföldvári helytörténet megírásásoz az 1944-45-ös időkről (Tiszaföldvár, 1969) / 0110-1971

- 6 A főhadiszállás eltelepülése után valami bérfizetés félével avagy felső utasítással nem állt mód arra, hogy a normális élet visszatérjen. Csak egy lehetőség volt tovább utánozni a robot módszert, most már nagyobb mértékben a község a nép érdekében. Ez egy sajátságos közigazgatás kialakulásához vezetett. Első között volt, hogy a bunkerek s egyéb háborús nyomok eltűnjenek. E feladatok végrehajtása a lakossággal ugyancsak a népőrök biztatása máykor erélyes fellépését és szükségessé tette. Elvtársaim és népőr társaim a tanácsházán egy elhagyott laktanyát priccseket összetört bútorokat és az uj helyzetben semmire sem használható papir hegyeket találtunk /igen kevés kivétellel/ nagy része a papíroknak az udvar sarába pusztult. Magam jó akaratú utasitások mind csak szóbelileg történtek. Nem emlékszem oly esetre, hogy elvtársaim megkritizálták volna. Ténykedéseinket minden becsületes ember jó akarattal fogadta. Ezek a feladatok közérdekűségét megértették és végrehajtották. De akadt olyan is aki azt üzemte "Nekem egy jött-ment ne dirigáljon" Az ilyeneknek visszaüzentem "Még csak jöttem és a vállalt feladataim ha elvégeztem megyek, de ehhez idő kell" Előfordult, hogy az ilyen üzengetőt a népőrök döglött lovak megnyuzására és eltemetésére irányították:. Ez időkben volt mit nyúzni, temetni Martfű kornyékén, A leirtak és még leirandók ön magamról valami önmagam dicsérni szaguak. Higgyék el elvtársak és az olvasók én egy ilyen megszállt mondhatják és magam is mondom, marha vagyok. Ha elhiszik, ha nem mégis megiröm, hogy lássák ilyen is van. Egy nap utasitás jött a Szovjet parancsnokságtól, hogy a volt szolgabiróság épületét 24- óra alatt rendeztessem be rugós fekvőhelyekkel, füthetően minden helyiségét a pihenőre küldött pilóták részére. Mit tehettem, újból össze kellett szedni a megiáuta felelő mennyiségű fekvőhelyet,/Ilyen és más utasitás akadt nem kevés./ e munkában én is bekapcsolódtam, igy két népőrtársammal a református templom mögötti utcában találkoztunk három öreg nénivel, akik nagy imakönywel a templomból jöttekl. Népőrtársaim mint ismerőseik beszélgetésbe eredtek. A nénikék mondják, hogy hallották van itt egy pesti ember, aki éjjel nappal a községért dolgozik és még a templomokat is kitakaritatja és sorolták a más tetteinket és agyon dicsértek. A népőr társam /