Ásós József: Emlékeimből, a tiszaföldvári helytörténet megírásásoz az 1944-45-ös időkről (Tiszaföldvár, 1969) / 0110-1971

- 13 épület pincéjébe hadbíró, tolmács fegyveres őr és egy,karbitlámpával világitó katona. A pincében láttam holttesteket. Utasitott a tolmács, hogy csak a hadbiró katona szemébe nézzek amikor kérdéseket kapok. Kérdések Mi az utolsó mondanivalóm. Feleltem nemsokára Budapest felszabadul itt és itt lakik családom hogy Földváron befedeztem. Hosszú csend tolmácsolás. Kérdés Mit akarok még mondani. Felelet, Hogy ha Pestre érnek és nem találják a családom, ugy kérem, ha ilyen egyenruhazubony és ilyen gombot látnak mondják meg aktiak lehet hogy ismer, /zubonyom gombjába kapaszkodtam az időben/ Újból tolmácsolás és még egy kérdés. Mit tudok még mondani. Feleltem hogy a háborúk mindig sok ember életébe kerülnek a jelenlegi mind eddiginél többe és éh is lehetek az egyike. Igaz hogy furcsán pont azok a fegyverek, amelyeket négy éven át vártam teszik meg. Tolmácsolás;gs hosszú ideig egymás szemébe néztünk, majd egy idő múlva egy mozdulattal a rámirányitott géppisztoly csövét lenyomta és minden világitás nélkül a lépcsőn kisietett. Ugyan ezt tette a tolmács is. Szólt a fegyveres katona davaj. Karbitlámpás katona felment és visszavilágított. Én lemaradtam és amikor lépcsőre akartam lépfccni a térdem nem hajlott ugyan ugy a másik lábam sem. A fegyveres katona hivott és szlovák nyelven közöltem és mutattam is hogy nem tudok fellépni. Visszajött a katona magához szoritva vitt a gangra.Karbitlámpás katona is elment. Ketten maradtunk. Szembe kerültünk s észrevettem a homályosságban hogy a katona egyik szeme könnyezik. Kérdezem szlovák nyelven te sajnálsz megértett erősen magához rántott és igen erősen megrázottoroszul felelte hogy a mienk vagy szeretlek mert a Sztálin embere vagy. Ez időben 44 éves voltam szégyen e korban sirni de megtörtént. Zsibbadásom feloldótott és a katona aludni hivott. Igyekeztem a régi helyemre de megállított és az emiitett szoba konyhás lakásba vezetett, ahol egy igen öreg néni ébren volt és sirvafakadt. A katona nyugtatta és enni kért. Az asztalra helyezett zsiros főtt krumplit a számba vettem, de lenyelni nem tudtam. A katona Belém erőszakolt teát és a tarkóm maszirozta, biztatott egyek ez is sikerült. Aludni már a lakás szobájába vezetett, és a kettős ágyban egy dunyhával takarózva elaludtunk, beszélgetés közben. Másnap 9 óra tájban felkeltett és a konyhában tiszta lavór szappan zsilettel, rendbetettem magam. Ezután nem soká előjött a tolmács intett kövessem és az utájía érve megálltunk. Itt kijelentette, hogy szabad vagyok és megmondta, hogy bizalmukba fogadtak, egyben figyelmembe ajánlotta a jövő tenni valókat. Búcsúzás után nem messze találkoztam azzal /