Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966

tagabbra hagyott késháthoz kapcsolódott agy kőműveskalapácshoz hasomló forma, azzal az erősebb ás megvastagodott tfikeréezeket vágták le, A késhegyet jól raegllezték. Általában mir a téli napokon a híznál lévő köszörükövön megköszörült

ék,elkéaltve a tavszi munk khoz. Vele a vékonyabb vesszőket vágták ls. 4 nyél fából készült. A régi metsz'késnek több változata isreretes. A mostani öregek még használták olyat ls, amelynél a kishegy derékszögben meggörbült. A vesszőt ugy vágták le, hogy ez asztalosoknál használatos kétkézvon

ó kezeléséhez hanonló mozdulattal, magukfelé bántották a metszőké st. Sőt még olyan kezdetleges eszközre is emlékeznek, amely egyszerűen a mai ismerete s kaszaheggyel volt azonos. Törött, vagy használt kaszából 15-1B cm hosszú részt levágtak, egyrészt még fanyélbe ezoritották, a kimaredó rész élét kikalapálták, ás ezzel vagdosták le a vesszőket. A metszésről azt tartottak az emberek, nem az eszköz formája a fontos, hanem az élessé^e, mert az életlen kés magroncsolja a vesszőt. Ilyenkor minden tökát klllön kell megvizsgálni, hiezon mis az erosebb tőkék metszése, icás a gyöngébbeké. A metszést befolyásolja a vesszoállftmáqy sűrűsége is, ami egyben a t'ke termőerejéről is tájékoztat, A «t* szési feladatokat pillanatok alatt föllehet mérni, és máris csattog a tökén a sietszőolló. Legáltalánosabb metszési mód a sarokraoetozé

s. A tőke középvonalon képzeletben áthaladó átlók egyikének két végén hagyják a csercsa

p néven emlegetett termócsapokat 2-2 szemre. A m'sik átló két vé lén pedig az ugar csap nevezetű csapokat l-l aze.are. A cserese >ok hozzák súllyal a termést, ha erős a t"ke, az ugarcsapokon is megjelenhetnek kisebb fürtök. Akikor a csercsapok letermettek

, azazx már termést hoztak, a következő évi metszésnél ezeket tőben Helyűkön, esetleg