Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
BSVKZETÉS Hazánk szőlő termeiésének közismerten tradicionális múlt ja van* Dol&oza túrikban a szórvány bortermelő helyeink egyikének oerautatanára vállalkoztunk, ahol csak itlugminőso/sü bortermelés folyik. £ bemutatás cdlja, hogy leírja, jellemezze azt a paraszti szőlő* kulturát, melyet a Tiszazug, főleg Csépa közság lakossága megteremtette .v.ost nem szólunk a -lazazug szőlőtermelő ének gazdag, mélyen gvükerező múltjáról, mely a XVIII. század második felóig nyúlik vissza* Csak a szőlőtelepítés második nagy szakaszát mutatjuk be* amely a filoxéra veszedelem A875-1900/ után kezdődött , és ugrásszerűen ment vóf^be. Bem volt véletlen ez a rohanoo, ugrásszerű telepítés, hiszen a filoxéra pusztításától éppen ezek az értéktelennek látszó futó* homok területek maradtak mentesek, a tény tette a futó .omokot egyszerre hasznossá, és ennek a következménye lett tehát a nagy telepítés megindulása, A továbbiakban peüg még ösztönzőleg hatott az, hogy az Alföld lakossága hamarosan rájött, hogy a homok negk'Jtósére legalkalmasabb növény a szőlő* Ami tanulmányunkat illeti, elsősorban munkafolyamatok, munka ódszerek és munkaeszközök változásának, tökéletesedésének bemutatására kerül sor, olykor egy-egy kisebb kitérővel megszakítva, mely a fejlődéssel és a szőlővel foglalkozó ember életének változásával függ össze* glőadásunk lassúságát talán menti a tanulságos mult részletes ábrázolására való törekvés, a technika minden lehetséges mozzanatára kiterjedő vizsgálat, mely a fejlődés vonalát is matatja, és bizony ra kutatásainkat a néprajzi követelményeken tul történetiv é is teszi* Pő feladatunknak tehát azt tekintjük, és azt is vizsgáljuk, hogyan épül rá az uj szőlőművelés a régi hagyom:Inyokra*