Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
- 10 A szakítással történő fordításkor az árok szélessége sokszor nagyobb lett, hogy parist készítéséhez jobbén hozzá lehessen férni az ásóval, iszol az eljárással nem keveredett a föld olyan tökéletesen* a lezuhant na^y földdarabokat ásóval kellett ezétszurleálni. Ismeretes volt, de osak egyes helyeken használták a Grir.y'-féle talajforgetó ekéi* F;gy-két módosabb gazda szerezte csak be, vagy alak&tatott ilyen ekét. Az ekefej 25-30 cm. méláin forgatta csak me a talajt, és az utána saerkesztott porhayitó ezenfelül még 15-20 em. mélyen fellazítotté azt. A porhanyitó mélye bre volt az ekefejnél állítva. Őszesen tehát az eke mintegy félméternyi talajmozgást végzett. Ez a munka messzi lemaradt a kézi-forgatás mögött, de a filoxére-vész utáni rohamos teleoltás uj technikai megoldásokat is követelt. A Orinyó-féle eke a XIX. század végén jelent meg vidékünkön. A fordítás után e földterület elválik a kön^rezétfl, magasabb lesz és színe le megváltozik, nnek a kiemelkedett területnek a telepítés elétt még egy-két hónapig ülepedni kell. Szőlőtelepítés A szőlőtelepítés történhetik sima, gombázott és gyökeres vessző ültetésével, rind három eljárás járhat egyformán jó eredménnyel. A alma vesszővel való te lepít és a legegyozerübb, egyben a legbizonytalanabb is. A két utóbbi jóval több és óvatosabb munkát igényel. Sima vessz" a tőkéről levágott egy éves ve.szo, melynek kiválasztására és leszedésére is komoly gondot kell fordítani. * ivei a vesszőből ugyanolyan tulajdonságú tőke fejlődik, mint amilyenről leszedték, nagy körültekintéssel kell megválogatni a legszebb vessaő^ü és egyben a legjobban termő tőkéket, rrzeket már a nyár folyamán figyelni kell, és a megfelelőket jó megjelölni. Ha a rosszul termő vagy a rugós tőkék száma kevés, ezeket szokták regjegyezni. ontos követelmény, hogy a sima vessz- jól beérett, egészséges, sérülérraentes legyen. A tapasztaltabb szőlősgazdák már egyszerűen hajlítással meg tudják ál-
