Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966

lapítani a vessző érettségét, ugyanis hajlitásra recseg, törik, és héja könnyen leválik, á vesszőt elvágva lát la tó a beérősr'l tanúskodó barnás ozinü, a farészhez viszonyítva non tul vastag bél. Az éretlen vesszőnél a bél tul vastag és helyenként zöldesfehér szinti. A sima vesszőt legjobb ősszel, lombhullás után, november-december fol^mán, még a hideg beállta előtt szedni, nehogy as olnos eső vagy a fagy kárt tegyen benne. De lahet tavasszal is, ha a tél folyamán a rügy vagy a vessső nem szenvedett károsodást, iirről ugy lehet meggyőződni, ha több vesssőn átvágják a rügyoket és a vesszőket is, és ha a rügy kemény, belseje és a vessző fás része zöld, akkor nincs kár sodás. Ha a rügy puha, belseje barna vagy fekete, akkor megfagyott. Erős fagy esetén a rügy teljesen nyálkássá válik, A leszedett vesszőt azután tisztítani kell, és a megfelelő méretre visszavágni. Ezeket a vesszőket általában olyan hosszúakra szokták vágni, liogy aa alsó és a felső rügy közötti távolság legalább 45 cm. legyen, az alsó rügy alatt 2 cm-es, a felső rügy felett kb. 4 cm-es csonkkal. A vesszőt tisztogatás és feldarabolás után 20*50 szálból álló kötegekbe kötve a felhasználásig verraolni kell. Kötegeléehez leginkább fűzfa vesszőt / ozs

t / használtak, ami nem sértette a külső növény szöveteket. A vermelós célja, hogy a vesszők as Ültetésig ne fonnyadjanak meg, ne szikkadjanak ki, és megvédjék őket a fagytól vagy egyéb károsodástól. A vermelést minél előbb el kell kezdeni, lehet szabadban és fedett helyen is. Vermelés történhet kötegelve, vagy széttöritve# fektethetik ferdén, vízszintesen, vagy állíthatják f'^gőle^son lE

U r

Bt

BU

t halyen rendszerint présházban, pincében, színben vagy egyéb alkalrae helyiségben vermelnek. H nyirkos, szellőzetlen helyiségek nem alka Inasak. A kiválsztott helyen kb. 10 cm. vastag hanokrétegre vagy