Nagy Ilona: A Tiszazug gazdasági földrajza (Tiszazug, 1962) / 0097-1965

• 26 • toni malom rendelkezik: a Dél-Tiszazug csaknem minden falujából szállítanak ide őrlésre gabonát. Főleg magánembereknek őreinek, de ezek a malmok látják el leginkább a helyi sütőipari üzemeket is liszttel. T.i. minden községben van kisebb sütőüzem, vagy pékség a lakosság kenyérszükségletének biztosítására. A felszabadulás előtt az iparbél élők legnagyobb számát a kisiparosok tették. £ A kisipar is leginkább a terület mezőgazdasági jellegét tükrözte: kovácsok, kerékgyártók, a szőlővidéken kádárok voltak legtöbben. A felszabadulás után ezek a magánkisiparosok a közösgazdálkodás eredményeként előállott nagyobb szükségletet nem tudták kielégíteni. A korszerű munkaszervezés, a magasabb munkatermeié— kenység érdekében kisipari termelőszövetkezetekbe tömörültek. Azxm első kisipari termelőszövetkezetek /:KTS»-ek/ 1946-ban alakultak, de zömük 1951-52-ben. Feladatuk elsősorban a lakosság ellátása, de egyes részlegek, mint pl. ruházati réssleg, vagy kifejezetten Ruhásat! KTSs a nagykereskedelmi vállalatok részére is készít ruhákat, pl. extraméretü ruhák stb. - - - Legnagyobb létssáma az építőipari, vagy épületkarbantarté kisipari termelőszövetkezeteknek van. Esek főleg a termelőszövetkezeti építkezéseken dolgoznak,d e kislakás építést, taterezást is vállalnak. Legelterjedtebb az un. vegyesipari kisipari termelőszövetkezet, amoly főleg javité munkákat végez: cipész, lakatos, asztalos, műszerész stb. részlegekkel. Cipész, »m* asztalos, lakatos részleg minden községben van, de műszerész részleg/:rádió, varrógép, kerékpár, gépkocsi stb. javítás:/ osak a forgalmi szempontból előnyös fekvésű Kunszentmártonban és Tissaföldváron van. A kisipari termelőszövetkezetek létszáma c. megalakulás óta nem sokat változott. Fő feladatuk, hogy az eddiginél is jobb minőségű munkával lássák el a szocialista szektort és a lakosság magánrendeléseit. Néhány szóval megemlékezem a hajdan annyira elterjedt, de ma már csaknem # teljesen kihalt háziiparról is. Régen a holtágakban és a holtágak szélén bőségesen termett gyékény* az árterületek pedig ontották a gyékényfonásnál is fontosabb és elterjedtebb kosárfonáshoz és kaskötéshez a nyersanyagot: a füzvesszőt. A kaskötésnek és a kosárfonásnak még ma is nagy lehetőségei vannak, mert az ártéri erdők pótlásakor keletkezett fiatal füzesek bőven szolgáltatnak vesszőt, de ezt ma már nemigen dolgozzák fel, hanem exportálják. E változás oka főleg a munkaerő hiányban rejlik, pedig érdemes lenne a régen virágzó és jól jövedelmezett vesszőfonásra háziipari szövetkezeteket létesíteni a Tiszazugban is, mint ahogyan ezt néhány Tisza mellett települt községben már eddig is tették. A TISZAZUG TELEPÜLÉSFÖLDRAJZA A Tiszazugban már a bronzkorszakban voltak települések. Est bizonyítják többek között a nagyrév! ásatásoknál előkerült eszközök, telephelyek. A Tisza és körös közének vizben, halban való gazdagsága vonzotta az embereket. A kezdeti települések éppen ezért nem szakadtak el a folyóktól, hanem e Tisza és a Körös mentén sorakoztak. - - - A Tiszazugban — az Alföld többi részéhez hasonlóan — a településeket vonzotta az ártérperem. A fairré a Tisza és a Körös árterületébe félszigetként benyúló Szolnoki-lösshát árvízmentes szintjének peremén keletkeztek. Veit bőségesen viz, legelő, majd az árvizmeniesitési munkálatok befejezé• se után jó szántóföld, az ártér pedig állandóan biztosított építőanyagot, tüzelőanyagot, de védelmet is. Az első települések nagyon régiek. Tiszakürt községet pl. már egy 1075-ből ssármazó oklevél említi. A török korszakban már csaknem minden mai tiszazugi falu megvolt. A Tisza és a Körös akkor még szabályozatlanok, de itt-ott néhány falu körül már volt gát. A lekosság fő fpglalkozása az állattenyésztés