Dr. Tóth Dezső: Arnales Reformatae Ecclesiae Tiszakürtiensis (1949) / 0053-1964
-16I int Kriauz kimut t ja A 8/ • Köznépünk neve két izbcn fordul elő az oklevélben: * ad vadunj r t ubi isz lillam Kürth Fransitur+= annál a gázlónál / átkelőnél/, hol Kiirt községbe szoktak átjárni* és „ íiivius ftiger Deaurrens prope villám Kfirtfc- n Kürt község mellett is elvonnlu Ilugér folyó • * Ezekből pedig látható, hogy Ság falu határénak s abban az apátság birtokának kifejlődésénél szerep jutott köasé/ilnknek is, melynek ak^or a Aiszán átjárója veit s az azóta me ^eiuni sült Jni^ér / ugi ér/ folyócska is errefelé vette útját vagyi e táj közismert helye volt a falu /9/. Iícrnyik nem bi ba méltatlankodik tehát, hogy Kecskemétnek sem vezethető vissza oklevel al rokon oly aeesze a múltja, mint a kicsiny KürtnekAO/. Az viezent már csak a képzelet világába tartozik , hogy a szöveg összefüggéseinek figyelmen kivülhagyásával K«da Elek, ez apátsági oklevél „ aruch * kifejezését a községünk határában elhuzudó na"y árok! al azonosítja és eredeti avsr építménynek gondolja /ll/• Ez árok ásatására 1884-ben nem kisebb régészek mint Tompa Károly Török Aurél s Tersira Jenő jártok is k'z séfünkben, de eredménytelénül , mig ugyanakkor az átellenes kécskei határban gazdag honfoglalás-kori temetőre találtak. Azután, mint possessio regalis, majd, mint különböző földesúri perlekedés ek tárgya, többször előfordul oklevelinkben a község neve, de egész Kö zépkori történeté nek jelei, jórészt földesúri birtoklásának v-TTo saíval""kánc ^őlatosak csupán, mint már előadtuk. Ezenkívül életviszonyaira némi fényt talán csak az dérit, 1)0, v lia az lc37-i lebontás alkalmával, első templom falain közép ori eredetre való falfestményeket találtak, ugy a közság egyre növekvő íloterejének bizonnyal sok beszádes jelét takarta el előlünk az idők moha. Kint Illásy mondja A2/ , a Törökszentmiklósi - Tur vonalától nyugatra, A Tiszazugban 33 falu élt, tehát népes táj volt amiénk , ki. mikoriban ráborult a török hédoltsá g emésztő kora. A mohácsi vészt követő nanokban,~?T rőí^zánőIyai Hda/ hada errefelé vonult fel a verpeléti gyülekezőkbe , mindenesetre községünk is izelitőt kapott a nagy váltság bekövetkeztéről, még inkább az 1552 . év körül , amikár S Zolnok is a hódoltság zsákmánya lett. Ugyanakkor vármegyénk is kényszerült életét másfélszázadra felfüggeszteni és községünk magyar földesúri birtoklásé is megszűnt, mint cár előadták > nem is csoda hát. hogy a Tiszakörti török hódoltságról semmiféle hitele történeti adat nem maradt fenn f a közelebbi eseményeket illetőleg. A török kincstár adókivetési lajstromokban már 1558-tól előfordul a község neve A3/, amint ezeket az adatokat plább ki értékeljük, ez edig arra mutatj hogy semuiii akadálya sem mutatkozott annasc, hogy a község s budai pasalik szolnoki szandzsákjába betagozódjék, bár az átmeneti idő közel másfél évtizedre nyuli, inert az 1552 -i szolnoki török diafial után Gyula vára még 1566-ig tartotta magát . Természetesen gyulai császári őrség elvára hadtáp jíoan / vonalától, arra kényszerült, hogy a várőrség legszükségesebbeket leendő ellátásáról a legdurvább módon maga gondoskodjék a környező falvak kíméletlen zsarolása utján.
