Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964

Ö - - - - -Az Alföldön /Érmellék, Sárrét, Bodrogköz stb./ ismert volt régen a "sárhajó": lóval sáros-mocsarasx-elöntéses'sekély területen húzatott, orránál erősen hegyesedő, magasra faragott csónakféle.- - - Vizsgálódásaim, érdeklődéseim, gyüjtőutjaim. közben már nemegyszer feltették a kérdést:"Nos, ősrégi vizi közlekedési eszköz az egy fatörzsből készült csónak, sárhajó. De a kőkorszakban mivel vájták ki ? A vasat nem ismerték." Igaz, még a XIX. században is égették a fatörzs belsejét és csak az utólagos simításokat végezték vasszerszámmal. Magam is láttam, sőt üitem olyan csónakban Szentes környékén, ami igy készült. A kőkorszak emberének éles obszidiánjai e célraó^lkalmasak voltak. Az őskor fő korszakaiban: a kő-, réz- és bronfckorszakban a szárazföldi közlekedés csak a Dunántul Duna-Tisza köze Tiszántúl viszonylatában tételezhető fel szükségszerűen, hiszen a dunántuli mészbetétes kerámia anyaga és stíluselemei nagy mennyiségben találhatók a Tiszazug területén is /23.,95./. - - - A sürü és kialakult vizi közlekedésnek az ősvizrajzi állapotok mindenképpen kedveztek és ez eredményezte a Tiszazug őskultúráinak gazdagságát, változatosságát, formakincsét. A Tisza és a Körös összefolyása Csongrád mellett, a két folyó széles árterülete, de maga a két folyó is vizi közlekedési csomópontot alkottak -a Dél-Tiszazugban északkelet felé a Sárrétek és az Érmeilék, észak felé a Jászság, a Borsodi-nyiltártér, még tovább a Kisi-Tisza, Taktaköz, Bodrogköz, a Sajó-Hernád völgye, dél felé a Kurca, a Hódmezővásárhely környéki szövevényes vízhálózat /4.;65.,34?48./, a Maros és mellékágai felé /23.,94./. - - - A Tiszazug tehát már az őskorban sem volt elszigetelt: ősi utak nyomvonalai alakultak ki. Ez az állítás a Tiszazug változatos őskori, régészeti anyagával tökéletesen igazolható /23.,62./. A Via commercialis egyes XVIII. századi térképekre felrajzolt, nagyjából észak-déli irányú tiszazugi szakaszának előde tehát, ha nem is egészen megnyugtató módon igazolva, egy őskori viziut. Hogyan kerültek volna különben a Tiszazug területére a Zempléni-hegység, a miskolci Avas, Eperjes-környék kvarcitjai, obszidiánjai, füstkvarcai, vulkánikus eredetű más kőzetei, még távolabbi vidékek gránitjai, homokkővei /Vác-környtfk/ nemegyszer súlyos darabokban. Vagy a szórványos rézkorszakbeii aranyleletek !/40./A Tiszazug ős-, ó- és népvándorláskori egyirányu-dörzsöléses és körhajtos őrlőkövei nem egészen beható kőzettani vizsgálatok alapján — három területről valók: 1./ Zempléni-hegyéégből:Erdőbénye, Sárospatak, Sátoraljaújhely stb. vulkánikus-hidrokvarcitos eredetű kőzetek, 2./ a Középső-Mátra déli előteréből:Gyöngyös, Gyöngyösoroszi, Asztagkő stb. Hidrokvarcltos, hidrotermális hatásta keletkezett kőzetek, ásványok; 3»/ a váci Naszályhoz simuló oligocén-korszakbeli hárshegyi homokkő. /:Szó lehet esetleg alaposabb kőzettani vizsgálat deriti ki a Borsod megyei Domaháza környékéről is.:/ E kőzetek, kövek, ásványok ideszállitása vizén történhetett, esetleg teherhordó állatok, kezdetleges szekér segítségével. A fentebb felsorolt lelőhelyekről a Bodrog — Tisza, Gyöngyös, Galga elhagyott ős-Duna medrek mentén került ide a kőzetanyag. A három fent ismertetett ut a mai Szolnoknál alkotott természetes csomópontot, onnan Rákóczifalva Tiszavarsány Martfű Kunszentmárton vonalán jutott le a Tiszazug külünböző őskori telepeihez. Az utak állandósultságát a hosszú idő, a tapasztalat, a hagyomány, a természetes emberi értelem, a társadalmi szükségszerűség, a céi-