Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964

- 5 ­cialis Tiszavarsány Martfű /Tiszahajlati csárda/ Zsófia-major Kucorgó-csárda Tiszaföldvár—-Homok /Facsárda/ Kungyalu /az elpusz­tult Gyalu község/ Kunszentmárton vonalán. A meglévő természetes vi­zek felhasználásával kellett lennie egy észak-déli irányú "Ördögárok"­félének is. Ezt az állitásomat "vékonyabban" a jelenlegi Kunszentmárton környéki néphagyomány támasztja alá. A Cserkeszőlő Varjas és Kunszent­márton között élő parasztok szerint Szelevénytől húzódott észak felé ez a viziut, valahol azon a tájon, ahol a Tiszazugi Vasút keresztezi a Tiszakürt Kunszentmárton-i műutat és haladt észak felé felé, a kengye­li klasszikus ősmorotva /szinuszgörbés ősmorotva !/ felé, majd innen Törökszentmiklós felé. /Butyka Béla, a törökszentmiklósi régészeti gyűjtemény vezetőjének szóbeli közlése és saját terepbejárásaim alapján./ A bronzkorszakra szükitve a bizonyítékokat, a következő meggondolás támasztja alá a Via commercialis északi tiszazugi és környéki térségben való létezését. Nézzük a térképet, vagy készítsünk magunknak egy heve­nyészett vázlatot a térkép alapján ! Tószeg /Kucorgóhalom/, Tiszavárkony, Rákóczifalva /Kerekdomb/, Varsány/halmok/, Tiszaföldvár /a mai Kossuth Lajos ut mentén települt bronzkorszakbeli öntőmühely leletei/^ Nagyrév /Zsidóhalom: külön bronzkorszakbeli kulturát neveztek el róla/ stb". Mind­ez népes bronzkorszakbeli település volt. A kurgánok zöme e területen, vagy e területtől keletre helyezkedik el Zsidóhalomtól kezdve a kengyeli kurgánokon keresztüli Törökszentmiklósig. E terület tehát a bronzkorszak­ban sürün lakott terület volt, a bronzkorszak kő- és érvanyagának szállí­tásához a feltételezett viziut mellett kellett lenni szárazföldi utjának is. De hivjuk segítségül a néprajztudományt is ! Szűcs Sándor kuta­tásaiból tudjuk /50.,103-106./, hogy a régi Sárréten a "sárhajó" vagy "csúszó" volt a gabona- és emberszám tó vizi eszköz, a tölgyfából ki­vájt /vagy kiégetett !/ 4 - 5 méter hosszú, 80 - 90 cm széles "Hajó" /csónak/ és a "láp": 2-3 faderékból és nádkévékből jól összeerősitett tutaj, amit rúddal, csáklyával toltak előre. Szekeret is elbirt ! Csakis ezekkel és vizén képzelhető el az Északi-középhegység és a mai Szlovákia hegységeiből a rengeteg kőanyag -— később a rézérc és a bronzötvözéshez szükséges anyagok /ón, antimon, réz stb./ elszállítása. A "kerék" kialakulásához /"feltalálásához"/ a bronikorszakban jutottak el. Addig, de a bronzkorszakban is, a vizi szállítás, állaton való szállítás, kez­detben pedig a horda, törzs, nagycsalád férfitagjainak háton való szállí­tása biztosította az "áru" idekerülését. "Per analogiam": egy vastag lombos ágon húzhatták maguk után, mint azt a természeti népeknél az uta­zók több helyen megfigyelték. - - - Az egy darab fatörzsből, faderákból kivájt csónak az ország minden nagyobb vizű területén ismert volt évszá­zadokon keresztül /32., ?6. és 90./, de megvolt már a finnugor korszakunk­ban is /l6.,255.? 32.,76./.- - - Ha még megnézzük a Felső-Tisza, Bodrog­köz, Taktaköz, Borsodi-nyiltártér, a Heves megyei Kis-Tisza, Jászság ős­vizrajzi térképeit: tisztán kirajzolódik előttünk a vizi szállítás minden ős-,ó- és népvándorláskori lehetősége. Még a Vác környékéről Tiszaföld­várra került oligocén-korszakbeli hárshegyi homokkövekből készült őrlő­kövek idejutása is nagyrészt a Jászságban összefutó, északnyugatról eredő vizekkel magyarázható. - - - Természetesen ezek a vizek nem minden évszak" ban képeztek folytonos viziutat, sőt egyes erősebben kiemelkedő poszt­pleisztocén óholocén, alföldilöszből épült szigetek, hátak, partos he­lyek akkor is elválasztották egymástól a különböző vízfolyásokat. De ezek a vízfolyások nem voltak túlságosan mélyek és a közlekedésben kialakultak az első kezdetleges "hidak", amelyeket / és építési mósSszereiket/ még a XIX. században is használtak a Nagykunságban és környékén: a "bürhidalfc? /a "bürü"-k/, /l6/a,57./. E büríik ugyk készültek, hogy nádkévéket kötöt­tek össze fűzfavessző- vagy gyékénykötéllel, majd meghordták vágott fű­vel, náddal, gazzal, esetleg a végén: földdel. Rakott szekeret, gulyát elbirt Növényföldrajzi és egyszerű logikai gondolkodás alapján az egykor erdős-sztyeppeá Alföldön a dorongut nyersanyaga is megvolt, de konkrét bizonyító adatot erre nézve nem találtam Tiszaföldváron.

Next

/
Thumbnails
Contents