Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964

- 17 így Pl. az 1849* március 5~én lezajlott szolnoki csatára vonatkozó forrásokban, irodalomban szerepel a Via commercialis KunszentmártonTiszaföldvár "*i szakasza, amelyen a honvédseregek felvonultak a szolnoki csatához Cibakháza Tiszaföldvár térségében /24.,8./. Cibakházán hid volt, ott kelt át a fő sereggftl Damjanich János. Vécsey Károly viszont a Tisza bal partján vonult fel a szolnoki hid ellen, de nem Tiszaföldvár Rákóczifalva Szandaszőlős vonalán, hanem Törökszentmiklós Tenyő Szanda Szolnok irányában/24.,7. és 20./. Ez a szandai ut töltésen vezetett, amelyet vastag füz" és topolyafák védtek az árvizek eróziós munkájától /24.,8./. - - Hogy mi volt a Via commercialis neve a XVIII. század előtt: hiteles forrást erre nézve nem találtam a szük tiszaföldvári adattári viszonyok között. Csak következtetni lehet abból, hogy a Kárpát-medencében Liptó vármegyétől a Duna-éTisza közén keresztül Dél-Magyarországig a fontosabb utakat "magna via"-nak nevezik okleveleink, krónikáink. IGy nevezték azt az utat is, amely a Tisza jobb partján vezetett Alpár — Bög Vezseny Tiszavárkony térségében is /15.,III.kötet 491./. Különleges, egyéni neve ma sincs útjainknak a népi szóhasználatban, pedig ma közszükséglet a jó ut. Legfeljebb a számozások szerint való megkülönböztetés van meg közlekedési-szakmai körökben, de ezt a korszak célszerűségi törekvései hozták létre. A Tiszazugban ma is csak "Vezsenyi bekötő ut", "Cibaki ut", Cserkeszőlői müut", "a kungyalui kövesut" stb. elnevezéseket használják. Egy-egy nagyobb utat körülírnak egy-egy félmondattal, többközséges útvonal-megjelöléssel. Szerémi György a nép hangján irt, mégis nála is csak utazgatnak ide-oda, de külön utmegjelöléseket ő sem használ. A Via commercialis fő funkciója az átmenő forgalom lebonyolítása volt. A felsorolt okleveles adatok alapján: országos szállítás, csapatok, seregek felvonulása, feudális nagyurak /Horogszegi Szilágyi Mihály, Gritti Lajos, Czibak Imre stb./, királyi kiséretek /Kálmán király és Álmos herceg, még előbb:I. András király és Béla herceg, Szapolyai János, Izabella királyné stb./ felvonulása, a magyar korona, királyi kincsek szállítása stb. Ha elfögadjuk László Gyula megállapítását /27.,287-289./, akkor a különféle mesterségek /"iparágak"/ már a honfoglalás korában erősen differenciálódtak, tehát specializálódtak is, szaktudáshoz kötöttek voltak. Természetesen csak azok a mesterségek fejlődtek ki, amelykre adott korszakban, adott társadalmi-gazdasági fejlődési lépcsőn szükség volt. Nyilván szűkebb volt a mesterségek fejlődési lehetősége, kezdetlegesebb volt az egész élet, mégis fejlődött a kifejezetten sátoros-pásztor magyar népnél is korán a kereskedelem /30.,66./, a vándorkereskedő, a vándoriparos tipusa /30.,224./, de vándorolva hajtja be, éli fel a földesúr és a király is a különféle jobbágyi szolgáltatásokat, tehát még két vándorló tipus keletkezik a XI.-XII. században: a vándorló földesúr és a vándorló király /30.,224./. Már a XI. és főleg a XII. századi okleveleinkben kiemelt szerep jut a szekereseknek, fuvarosoknak, révészeknek. Utóbbiaknak nemcsak a személyforgalom biztosítása volt a feladatuk, hanem a teherszállításé is. Szerémi krónikájából tudjuk, hogy Izabella királynő utja alkalmával a pestisjárvány következtétren nemeseket temettet el Tiszavarsány, Gyalu, akkor:Gyula és Kunszentmárton templomaiban /48./. Tiszavarsányról tudjuk, hogy kőtemploma volt /10./. Kőtemplom volt a kunszentmártoni is /47.I.kötet/. Gyalunak ásatás utján kellene utána nézni.—-Már említettem több ±± régi tiszazugi épitményt, épületromot, használati eszközt, amelyeknél a Duna-Tisza közéről átszállított "darázskö""vet /sziki mészkő/használtak fel, épitettek be /49.,58./. E sziki mészkő- vagy "darázskő""bányák részben Csongrádtól nyugatra, északnyugatra helyezkedtek el /10.,IV.kötet 106./, részben Kécske tágasabb térségében. Fényes Elek tudósit más alföldi területekről is bennünket /Duna-Tisza kehről/ , ahol fejtették a "darázskövet". Ha csak a tiszainokai középkor végi templomba beépített darázskő-mennyiséget vesszük is, vagy a tiszaföldvári XVIII. század végén épült református templom alapját : elképzelhetjük azt a komp-forgaImat, vagy hajóforgfil-