Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964
18 mat, amellyel ezt a kőszállítási lebonyolították. - - - A Via comrnereialis tiszazugi észak-déli szakaszára merőlegesen vagy 45°~os szög alatt hajló utak helyi forgalmának egyik tárgyi anyaga a darázskő volt, amelynek a fent említetteknél több lelőhelye volt/bányahelye/ a Duna-Tisza közének Tiszazughoz közel fekvő vastag Duna-homokos részein. Ércszállit ásról tiszazugi felhasználásra csak a réz" és bronzkorszakban beszélhetünk /38./. A sószállitás viszont folyamatos lehetett már a honfoglalás előtt is, ha éppen Szolnok neve nem is függ össze a "só" szláv "szol" nevével /45.,78./. Szolnokon a Tiszán leszállított máramarosi sót raktározták /10.,IV. kötet 147-148./, de Fényes Elek emlit még a sárréti Szerepen is "Sószeg" nevü dűlőt, ahol a régi, elpusztult Szerep volt sóraktárral együtt /10.,IV.kötet 128./. Ez a só már Erdélyből került ide és nem Máramarosból. Már a rómaiak és a népvándorlás-kor idejéből tudomásunk van érc, fém /tehát félkész áru/, só, bor/a III. század utolsó negyedétől/, gabona, szemestakarmány, ló, szarvasmarha, rabszolga szállításról /5.,97. és 128-129./. Ka Priskos rhetor leírását reálisnak vesszük Attila udvartartásáról, akkor kialakult, folyamatos, nagy távolságú kereskedelmet kell feltételeznünk már a hun korszakban: bors, szőnyegek, arany- és ezüsttárgyak, ötvösmunkák, fegyverek stb. Ez a kereskedelem ha Attila szállása a Tisza mellett volt és nem másutt elsősorban a Tisza mentén észak-déli, illetve dél-északi irányban bonyolódott le, igy a tárgyalt tiszazugi útszakaszon is folyt. A magyaráégg honfoglalása, megtelepedése, a kalandozások befejezése, a kereszténység felvétele után ha voltak is zökkenők -— mégis viszonylag egyenesvonalu és felfelé ivelő fejlődés vezet a magyaróág történelmében a XI. századtól kezdve. Igaz, hogy a honfoglalás előtt már használt veremlakások /30.,19*/ még a XVIII. században is összeirás alá kerülnek a Tiszazugban is /46./, mégis kialakul egy belső munkamegosztás és ennek nyomán a belső cserekereskedelem. Kétségtelen, hogy a magyaréágnak kiugró szerepe nem bizonyítható a Kárpát-medencén keresztül lebonyolodó átmeneti kereskedelemben — mint ahogyan azt a régebbi történetírás állitotta —- de annyira sem jelentéktelen ez a szerep, mint ahogyan ezt ellenhatásként az 1940-es évek végén beállították /30./. Kétségtelen, hogy a Dunántul sok tekintetben kedvezőbtyfielyzetben volt az Alfölddel szemben a forgalom területén is. Nyilvánvaló, hogy a Tisza melletti "magna via", "via commercialis" soha, vagy csak történelmileg rövid ideig volt elsőrendű útvonal, de többévezredes funkcionálása a felsorolt régészeti, történelmi, okleveles, néprajzi, logikai stb. bizonyítékok alapján megnyugtatóan bizonyítható, Ha háziipari fokon is, ha járulékos foglalkozás gyanánt is /30.,101./, de mégis csak differenciálódott tehát fejlődött az ipar, fejlődtek a közlekedési eszközök /a kétkerekű kordét felváltja a négykerekű szekér; Kocs község szerepe a közlekedési eszközök fejlődésében, külföldi utazók elismerése a magyar kocsik, szekerek iránt.../, a kézi őrlést felváltja a szélmalom /XI. századi az első adat/, a vizimalom, vagy ha^ómalom, a "szamárhuzta malomkő" —- tehát a szárazmalom/48.,238./, igy emelkedik az őrlésben is a munkatermelékenység Mi került ki biztosan a Tiszazug területéről mint áru a középkor folyamán ? Elsősorban a hal, amit vagy hordókban, frissen szállirr tottak, vagy sózva, vagy száritva. Mindegyik szállítási módra van elegendő adatunk. Az élő állatot "lábon" hajtották, de a hajtóutak is hagyományosan kialakult nyomvonalakon haladtak. A bőrt ami az Alföld egyik fontos cikke volt már szekéren szállították, nemkülönben a gabonát, szemestakarmányt. A XXxx XIV.-XV. században a mai átlag minőségű téglánál sokkal erősebb nagyobb nyomószilárdságu téglát égettek a Tiszazugban /lásd a tiszainokai templomrom tégláit pl./. - - - A méz," a viasz, a vászon, a gyapjú, ló, szarvasmarha szintén kiviteli cikk vagy adótárgy volt. A fonás-szövés tárgyi
