Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964

- 15 pénz követi ezt az egyet ugyanazon az útvonalon egymásután következő történelmi időszakokban tehát bizonyos rendszeresség kimutatható , akkor már az egy görög pénznek is megnövekszik a jelentősége. 3gyes leletek a Bagi-majornál Balogh Béla volt szolnoki gimnáziumi tanár, múzeumigazgató által talált római edények/szóbeli közlés alapján/. Ez a lelet ugyan a Via commeriialisból a volt Tiszahajlati csárdánál északkelet felé Törökszentmiklósra kiágazó ut mellől való, de még mindig Tiszavarsány térségéből. Bagi-major Kengyel környékének sürü lakosságát bizonyitják az ott sürün és bizonyos sorrendben következő kurgánok. A már emiitett szarvasi római lelet is alátámasztja e vidék és útjainak római kori ismeretét, használatát. -----I.e.I. század közepén Burvista dák uralkodó nagysíámu seregével Dáciától a Fertőtóig hatolt /Noricum/ /5.,54./. E nagy sereg a Tiszán kelt át először, valószinüleg a Szolnok és Zenta közötti ősi Tisza"révek egyikén-másikán:Szolnok, Tiszavarsány-Tiszavárkony, Bög, Alpár, Tiszaug, Csongrád, Bőid, Algjrő, Pusztaszer, Szeged, a bácskai Tiszaföldvár, Zenta. - - - A tiszai révek e felsorolása ±ux önmagában természetesen megtévesztő, mert ezek fontossága, forgalma történelmi koronként változott. Pl. a rézkorszakban a Hármas-Körös alsó szakaszán a mai bökényi és kunszentmártoni rév volt a legfontosabb. Itt van a Dél-Tiszazugban a legtöbb rézkorszakbeli telephely, lelőhely. A bronzkorszakban mér a tiszai Nagyrév Zsidóhalom és Tószeg-Kuczorgó ugrik ki sürü és jelentős településével. Tiszavarsány-—Tiszavárkony a XI.XVI. század között szerepel országos jelentőséggel, ezt oklevelek, krónikák stb. igazolják. De hogy a Dél-Tiszazug körösi és tiszai átkelőhelyeinek fontossága megmaradart/esetleg az átmenő forgalomban növekedett/, azt Mátyás király révállitási jogot biztosito 1469.évi oklevele tárja fel /53.,XI.kötet 399*400./. Visszatérve a fent emiitett dák hadjáratra: az eredeti dák törzsállamot tekintve, a dákok a Körösök és a Maros mentén haladtak nyugat felé a később "regio transvallum"-nak /"sáncon tuli vidék"/ nevezett mai Tiszántúlon /5»,66./. Molnár Erik szerint viszont a dákok területének nyugati határa a Tisza lett volna /30.,239./, de ezt irja Ptolemaios is /5.,47./. A "regio transvallum" népessége főleg i.u. IO4-IO7• után növekedett meg, amikor is Dáciának a rómaiak által való teljes meghódítása után a megmaradt és be nem hódolt dákok tömegesen hagyták el Dácia provinciát és mentek a limeseken tul /5.,63-64./. /Különben a Tiszántúl egykori dák birtoklására mutat a Tisza egyik fennmaradt dák neve is:Pathissus. 45.,77./. - - Közelebbi valószínűséggel említhetjük a Via commercialis tárgyalt tiszazugi szakaszát, annak már a Kárpát-medencebeli római hóditások korabeli fontosságát Marcus Aurelius korából. I.u. 174"ben g hadjáratot vezetett a Tisza két partját megülő jazigok ellen. Átkelt Aquincumnál a Dunán, felkereste a jazigokat tiszai telepeiken, hidat veretett a Tiszán /5*,85"86./. Aquincumból a legrövidebb, legcélszerűbb útirány : Cegléd Tiszavarsány-Tiszavárkony volt. Milyen hidat veretett Marcus Aurelius a Tiszán ? Erre könnyű a válasz ! Amilyent Aquincumnál a Dunán és Dózsa György a Tiszán Tiszavárkony Tiszavarsány között : hordóhidat. Ilyet látni domborművön Marcus Aurelius diadaloszlopán /5*,88./. Ezután még számtalanszor szerepel a Tisza és szerepelnek a tiszai népek a római birodalom összeomlása idején, a népvándorlás zivataros századaiban, de az adatokat pontosan tiszai helyhez rögziteni nem tudtam elegendő szakirodalom hiányában. Nem tartom kivételes jelenségnek, vagy véletlennek a Szentes térségében talált juppiter Dolichenus""töredéket sem. Ez a fontos sacralis tárgy is bizonyltja a többi római lelet mellett ennek az észak-déli irányú útnak római korszakbeli aktivitását./A töredéket a szentesi muzeumban láttam az 1930"as években más római tárgyakkal együtt./. Az alpári ütközetnél merül fel az "alpári" vagy a mai Lakitelek" Tiszaug-i tiszai átkelő helyre való gondolás, mint amit a honfoglaló