Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964

- 16 magyarok használtak /Anonymus/ nyilván a csatához való felvonulás közben. Következő egyes lelet a Dél-Tiszazug területéről való /arany vagy aranyozott ?/, u.n. Bo^umllkereszt, amelyről Dr. Zalotay Elemér, volt szentesi muzeumlgazgőto irt több kötetes kéziratos régészeti művelődéstörténeti munkájában. A manicheus irányzatnak egy ágazata volt a bogumilIzmus, vallásos mozgalom, amely szembenállást jelentett a lelki-gazdasági elnyomást tervacszerüen "végző" római katolikus egyházzal szemben/18.,14-16./. Azt ma már nem tudjuk igazolni, hogy a Tiszazugban is hatott volna ez az irányzat, vagy hadizsákmányként került ide abból az időből, amikor Imre és IV. Béla magyar királyok a bogumilizmus ellen hadjáratot indítottak a Balkán-félszigetre. Az I950~es évek elején a tiszaföldvári téglagyár agyagbányájából került a tiszaföldvári általános gimnázium történelmi szertárába egy hosszú, egyenes, karcsuan hegyesedő, kétélű kard prima acélból. Majdnem félkörben meg lehetett hajlitani, a nyomás megszűnése után mindig kiugrott egyenes vonalban. Sajnos, 1956-ban ez a kard elkallódott. Egy ilyen acélból készült tárgy ma is sok pénzbe kerülne, nem egyszerű vitéz kardja volt. /A keresztes hadjáratokra nem gondolhatunk, mert azok tudomásom szerint elkerülték a Tissa e vidékét./ A következő néhány adat már arra is utal, hogy a Via commercialis a kunszentmártoni körösi révnél ugyan lekanyarodott Világos— Lippa Déva felé, de az elpusztult Gyalu község Istvánháza Cserekhalom Szelevény Bökényi körösi rév vonalán dél felé is vezetett egy kiágazás Szentes Hódmezővásárhely Makó felé is. Nem véletlen az sem, hogy Hódmezővásárhely térségében találták Hódmezővásárhely Szikáncson 1963* október 21-én az 1401 darab, 6 kg-nyi sulyu aranypénzt II. Theodosius és III. Valentinianus császárok idejéből /l.,1557-1558./. Ugyancsak az elpusztult Gyalu falu Kunszentmárton Istvánháza Cserkehalom térségéből indult egy kelet-nyugati irányú ut az Alpár Lakitelek Tiszaug-i stb. révek felé, amelyek fontossága már az Árpádházi királyok idejéből származó oklevelekből is kiderül /34*/* 1469. november l6-án, Budán kelt oklevelében Mátyás király Jenei Péternek és örököseinek a tiszazugi Jenő és Istvánháza körüli Tisza" és Körös-szakaszokon az ország és Mátyás király részére tett hü szolgálatok jutalmául révek felállításának jogát adományozza /53.,XI.kötet 399-400./. - Ezek a tiszai és körösi révek kifejezetten a Via commercialisból kiinduló vagy azt keresztező kelet-nyugati irányú közlekedést szolgálták. A körösi révek elősegítették a Kunszentmártonnál délkeletre húzódó Via commercialis déli folytatását, kiágazását Zalota Magyartés Szentes stb. felé ugyancsak árvízmentes alföldilösz~térszíneken, illetve e lösztáblák nyugati szélén, akárcsak a Tiszazugban. Itt is kurgánsorok kisérik az utat Kis Tőke, Nagy Tőke területén /65.,36./. Csak a Körös-Tisza-Maros szögben Makóra vezető főutfonal nem kerüli eXa löszhát nyugati peremtelepüléseit és ellentétben a Tiszazuggal, itt délen már a XI*.-XV. században a löszhát is sűrűn betelepült az élővizektől távol is /65.,37./. A fent idézett oklevélben emiitett Istvánháza a Körös jobb partján, Kunszentmártontól nyugatra feküdt, később puszta, hires réz" korszakbeli lelőhely /36.,37*>40./• Jenő falu neve /és a Jenei-család neve is/ fennmaradt Jászkarajenő, Tiszajenő, Jenői I. dülő, Jenői II. dűlő, Jenői III. dülő, Jen-köze stb. földrajzi elnevezésekben főleg a Tisza jobb partján, de pl. Jenő puszta Cibakháza mellett volt /10., II. kötet 154•/• A Tiszavarsány majd később Vezseny Martfű Kunszentmárton közötti Via commercialis északi folytatása /Szolnok felé/ jelentéktelenebb lehetett és valami oknál fogva járhatatlanabb is, bár árvízmentes szintek itt is vannak majdnem Szolnokig. Hid is volt sokái^.