Dr. Varga Lajos: Adatok a Via Commerciales nyomvonalához a Tiszazug keleti szélén (Tiszazug, 1964) / 0048-1964

- 10 Innen azután árvízmentes területen, kevés vagy semmi semlyékes"—tocso~ gós turjányos résszel tarkitott alföldilösz-táblán haladhatott az ut Kunszentmárton térsége felé. Legfeljebb Gyalupuszta, Szőrfüves, Gyaluhalom, Kékes területén okozhatott közlekdési nehézséget a sok, laposabb szikes folt, amelyek esőzéskor hig, latyakos, folyós sártengerré változtak. A magyar törvényekből, oklevélkiadványokból stb. tudjuk, hogy a jobbágyik egyik kötelessége, robotmunkája az utak karbantartása, töltögetése, a kátyúk eltüntetése volt Egészen a XIX. század közepéig/43•»I.kgtet 20-21. és 28.; 30.; 3W* Varsánypuszta Kunszentmárton között a Via commercialis részben leletekkel bizonyított és okleveles adatokkal alább bizonyításra kerülő nyomvonala a már emiitett 1-2 km-es vizenyős és szikes szakaszt leszámitva vizmentes, középkötött, gesztenyebarna mezőségi talajú területen vezetett keresztül kb. a mai Martfű Kunszentmárton-i vasútvonal irányában. E gesztenyebarna mezőségi tajaj északi fele kb. az egész 30 km-es útvonal 60-65 <?o~a túlnyomóan savanyu, mésszel telitetlen feltalaju, de az altalajban már a felszínhez közel szénsavas'meszet tartalmazó terület, mig a déli kb. 35~4° túlnyomóan semleges vagy gyengén lúgos, mésszel telitett talajú terület. A köves utak megépítése előtti korszakban —- a földutak korszakában ez bizonyult hosszabb ideig használhatóbbnak. A csapadék és a hólé hatására kevésbé sárosodott el, inkább összenyomódott a kocsik hatására, a viz megállott ugyan a kocsivájta mélyedésekben, de csak hosszas vizhatásra vált hig, kerék- és szekérfogó ragadós sártengerré /12./. Az európai hirü magyar ökrök /52.,341-356./ és bivalyok azonban kihúzták az éppen ilyen térszinre szerkesztett magyar szekeret, kocsit a legnagyobb sártengerből is /54«/. A "Via commercialis pontosabb nyomvonalára útbaigazítást adnak a XVIII.-XIX. századi térképeken feltüntetett csárdák is. Ezek a jelenlegi vasútvonal mentén húzódtak észak déli irányban, az ut mentén. Tiszavarsány Kunszentmárton vonalán /30 km/ összesen öt csárda szerepel 200 év térképein /22.; 29.-,46./. Ezek a csárdák majdnem 6 km-ként települtek majdnem végig a jelenlegi vasútvonal mellett. S csárdák a következők: 1./ Hajlati csárda:Martfűtől északra, ahol a müut elágazik Rákóczifalva^ Szolnok és Kengyftl Törökszentmiklós felé. Másik neve:Tiszahajlati csárda. 2./ Kuczorgó csárda:Tiszaföldvártól keletre, ahol a müut elkanyarodik Mezőhék Mezőtúr felé. 3./ Fa«sárda: a jelenlegi homoki vasútállomástól délre, ahol a tiszazugi lepelhomok kelet felé elvégződik és kezdődik a Szolnoki-löszhát gesztenyebarna mezőségi talajú területe. 4./ Gyalu csárda: a Vajkó halom mellett, ahol három, helyileg fontos földút találkozott: a zsigerpusztai, a tiszaföldvári és a cibakházai utak. Itt volt a középkorban, az újkor elején Gyalu falu/48./. 5./ István háza csárda: Kunszentmártonnal szemben, nyugat felé, a Körös jobb partján egy holt Körös déli szélén /Káposztás zug/,ahol ma is vezet a Tiszakürt Kunszentmárton*"! elsőrendű müut. A 4./ alatt leirt három ut egyesülés után ide is vezet /42.; 1-4.térképek/. Eredeti legalább XIX. századi formájában ma már e-yik