Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963

- 46 XII . KÉSZ . &lk és milyenek voltak BZ

0* * szükségletek, melyeket maguk elő n«m állíthattak, és máshonnan kellett, venniök. Elődeink a régi Időkben nagyon egyszeri! és Igénytelen éltet éltek a mai igen na?y igényű élethez képest. Csekély kivétellel mindent, a maguk munkája és készítése utján állítattak elő. Nem volt a faluban a maihoz hasonló bolt va^y kereskedés egy sem, valamint n mwoltak a közeli szomszéd községekben a jelenleg már t

8r*ani szokot * heti piaezok és országos vásárok sem . Ha vásárokra mégis menniők kellett, a nagyobb városokba , mint smiiya Nagy-Kőrös , Recskemét vagy Jíesősurra menev vásárolni. Kgyes apróságokat, mint tüt , gytiszüt, szatyingot, fekete czukrot, vagy más ilyesféléket, a faluról -falura járkáló úgynevezett gyürüs zsidóktól vásárolok, a kik furulyázva járták be a falut, karjukon egy tót garabolyban hordozván apró áruczikkeiket. ; egy ház vegén levő padkára leültek, asszonyok, leányok , gyermekek körül állották és ugy vásároltak tglük krajczárokért. éaa ron^í^yért. ./iost. már e tekintetben egészen másként van, mert némelyeknél nagg a lukszus, sok az Igény, a mihez már vannak Itt. helyben Is kereskedések és boltok, de meg a szomsltéd községekben nagyforgalmu heti placzok és országos vásárok tartatnak, a melyekre a ml lakosságunk és a vidékiek közül annak 1dejében és máskor ls nagyon sokan járnak át a "Iszán, ugy, hogy a közlekedéa most oly nagymérvű a falu alatt, hogy a cso'nakos emberek az átkelési jog bérbeadásánál évenkink egynásra Hezitálva, meglehetős szép haszonbért adnak a lakosság pénztárába. Jártak még faluról -falura az úgynevezett, gyócsos tótok ls, a kik nagy batyukban hátukon czlpelték hagyobb és értékesebb áruikat ; szép selyem kendőket és más rőfös portékát házról - házra járva kínálgattak, az ablakokon bekiabálva : „Vásároljon kend asszonyom ! " később a zsidók is igy áruljak , nagy hangon végig kiabálva az utesát: „Vásároljrnak !" de az ilyen kiabálásoknál rendesen előszámlálta, hogy mit árul, ugyanígy t

6ttek aztán a többi árusl**k ls. Jártak még ugyanazon mód szerint taliánok is, a kik hátukon hordták nehéz ládában levő portékájukat : kalendáriumot, borotvát, nagykést, szép bicskát és más afélé*. Hasonlóképen jártak még az úgynevezett petikárusok is, a kik alkalmas ládákban hátukon hordtái az orvosságokat, a kikről manapság meéltélve,elmondta tjük, hogy azok ha nem is egészen*; , de részben szédelgéssel párosult ámltók vol + ak. Abban az Időben még nem voltak oly közelben gyógyszartárek és és minden községben fizetett és állondósfct.ott orvosok, mint most., hanem csak messzebb fekvő és naggobb városokban lehetett, találni ilyeneket. Ezek után jártak még házról-házra csizmadia mesterek ls, azok ls hátukon hordták alárusltátra a lóbőrcslzmákat, mert többnyire azt viseltek a régi bocskor helyett őseink, mig most az -utódok helybeli susztemester által készített, nagyon szép és fényes csizmában járnak, a régihez képest. A jelenlegi sok ^czeremónláju, klflnomitott ás többfelé elválasztott, koptatón hengeren átersze+t, kövön megőrölt gabonaliszteket őseink nem ism merték, mert nem voltak még a régi időkben , de még az én gyermekidőmben sem, a maihoz hasonló semmiféle gőzerő vagy más gépezetek, valamint, nem * voltak gőzerőre berendezett mümalmok sem, a melyek nemcsak hogy Őrölnek, hanem az őröltető kivánsága szerint finorul megszltálva és osztályozva készítik el a lisztet*. A maihoz képest a régi időben való gabona őröltetés sokkal nehezebben , minden finomitrfs és szitál ás nélkül ment ; egy kövön egyszertten megőrölték,