Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963

- 47 a megőrlés után pedig kézi szitán tetszés szerint megseltálták. Voltak aztán száraz és wizi mnlmok, később , mintegy negyven év éta szélmalmok is, a melyek még most ís fennállanak. A vizi malmok a "iszára voltak ápi+ve, a melyeket*a folyé viz hajtott, p vizén bent, a ^isze fenekár© levetett vasmacskán állott s onnen hosszú lánczon feleresztve függött a vizi malom egyrészről, másrészről pedig a ""isza partjához vol* kikötve. Árviz vagy apadás esetén hol ide , hol oda kellett nngy bajjal huznl, vonni, a hol a viz sebesebb folyású, vagy alkalmasabb forgása volt, árv< 7. idején pedig a magasabb fekvésű j artokhoz kellett vinni kikötés végett, szélvihar alkalmával pedig nagyon erős kikötést kívántak. A vizi malmok nagyon sok veszedelemnek voltak kitéve, nagyon sok költséggel, bajoskodással, huzavonával voltrk fentarthnták ; árviz idején forogtak a mostani holt ^iszában , a midőn még az folyé •isze volt, különösen a nagyrévi öregszőlők mellett levő zsellér kis földeknél, továbbá a mostani folyé ""iszában, az úgynevezett hajórév patjainál, a mely a falu és a nagyárok között fekszik ; apadás idején » jedig a rét partjainál, a falutál közelebb és távolabb a mostani folyé ""iszában és a sápto* határban fekvő holt Tiszában, a mely akkor folyé *isza volt, az úgynevezett kis szigetnél. Az őrleni valókei eda vitték kocsin, több részét gyalogosan és háton, és sokszor napokig kellett várni és utána járni , mig megőrölték. A száraz malmok szárazon épültek nagy kerengőkkel és lovak által húzatva őröltek télen-nyáron egyaránt, mig a vizi malmokban télen, ha Befagyott a viz, szünetelt az őrlés. De volt még az úgynevezett jajmalom is, a melyet az emberek maguk hajt

0t»ak és igy őrölték rajt* téli időben , a mikor a jószágban embereknek n.^m vol* pénzük a szásaz malomban őröltetni. Végezve őseinkre vonatkozó teg+i és anyagi részek leírásával, lássuk , milyen lehetett a szellemi és miveltségi állapotuk. A férfiak és nők egyaránt jól tudtak olvasni, irni azonban csak a férfiak egy kevéssé, mert a nőket abban az idfban nem tanított át flZ iskolában irni. A maihoz hasonló iskoláztatásban nem részesültek a gyermekek, nem vol*rk szépirodalmi, történeti, vagy más tudományos könyveik és hasznos , oktató vagy felvilágosító olvasmányaik, mert ezeket készafcervB elzárták elflflk , sőt eltiltották a hatalmasak, hogy a nép tudatlan és szolga legyen. Csak vallásos és imádságos könyveik voltak, ezek között a bibliát olvasták legjobban és sokan tudták is, és azt tartották tudományos embernek, a ki a bibliából tudóét beszélni ás bölcselkedni. Énekes könyveikből szerettek és t

udt-k énekelni, kedvelték 6 verses, főkép a „Magyar gyász " ozimű , a mohácsi vészről irt *.* müveket, a melyekből szerettek és tudtak is verselni, szerették az úgynevezett B csízió kön. vet, a melyből a planétákat ismerték és az időjárást jósolták, tartottak még álmos könyvet is, ebből pedig álmnikat magyarázták. Szóval azt a népoktatást és műveltséget, a melyet most látunk, az Őseink n nem ismerték , nem tanulták, mert nem voltak a maihot hasonló társalgó és mivaltséget terjesztő olvaéó-körök , nem volt továbbá hírlap vagy újság, a mely mindenféle tudósitásokpt, a kölföldön és hazánkban történt eseményeket, hiraket oly í^yorsan és pontosan hestr volna mindenkinek tudomására, s ha kivánja, családi tijshelyére,mint jelenleg . Nem volt régenten vesut sem, a melyen ma már kényelme-en lehet u*. tazni, akár a földteke körül is, ur-yszintén nem volt a vizaken oly gyorsan járó gőzhajó sem, a minő ma már minden járhgtó vizén nagy számmal van, az ilyen csoda erejű gőzmüvekre ősapáink $eg csak gondolni is a legnagyobb vakmerőség lett volna. Nem volt, távirda és távbeszélő, a mely a gondolatot és akaratot néma közlésekben pár percznyi idő alatt a legmesszebb tájakra is eljut* tatja, a távbeszélő pedig a belemondott szavaiét villámgyorsan adja át