Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
- 20 189?-ban a királyi tábla ig<n szép Indokolással a lakosságnak Ítélte a máé dert, allenben a Curia a közbirtokosság javára döntötte el az ügyet. Midőn akkor a nyertes fél ügyvéde még az elvont haszon követelésével is rémítgetett , ettől a csapástól, habár nem csekély áldozattal, agg lelkészünk nt. Nagy Sándor ur hűséges közreműködésével eg ezség utján a la osság megmenekült. Az erről szélé e~ azséglevél 1896-ban két példányban kiadato 4t, egyik a kösség , másika a közbirtokosság részére. Igy lett vége ason sok költségbeli® fáradtságba és nyugtalanságba került mederjernek. Itt megemlítendő, hogy később , lö99-ben a holt "iszaaieder két harmedrész területét örökáron , mindenféle uri jogokkal együtt megvette lakosságnak , és igy le 4t a volt jobbágybél közbirtokos. Ugyanezen Időben vett örökáron a belső sápi rétből mlnte.j' 200 holdat ""akács Kálmán jóakaratú közreműködésévul és 1). ^akács Lajosa együttes vezetésével, mely vezetőkre igen nagy szükség van a társaságban való örökvételnél lakosságunknak. Szek után el nem hallgatható még azon csodaszerü építmény sem , mely a nagyrévi határban a védgát emelésével létrejött s a nagyárokt.ól "IszaOghlg nyúlik. Kz az 1863-lkl nagy szárasságból következett inség enyhítésére épült. Czélja vol* az építésnek az , hogy az által a nyomorba esett nép ott munkát találjon és keresethez jusson. Mindezek után végül no® lehet meg nem említeni azt, hogy a nagyrévi hrtár állapoté na yban változott, A közös legelőből a lakosság részére kihaltott, különválasztott földmennyiséghez hoazávéve a már ezelőtt levő minden földjeiket, ezek mellé számítva az eddig már Időnként az urasági földekből az egyes lakosok által megvett kisebb-nagyobb darab földeket, ilyenképen ma már mondhatni, hogy a nagyrévi határnak majdnem fele része a nagyrévi lakosság tulajdona és szabai rendelkezése alatt v n. A mig azelőtt, még az én születési Időrrben, 1830-ban Is , egy talpalatnyi földdel sem rendelkeztek ősapáink, a hová csak fejüket lehajthatták volna, s abban as időben a volt. jobbágy embernek akármilyen szorgalma, lparkodása, Igyekezete s hozzá való esze , széval mindenkép t® et 8ége lett volna Is arra, hogy magának vrlamel^y darabka földecskét tul ajdonjo-gal és szabad rendelkezéssel megszerezhetett volna, az nakl országos törvény által végkép meg volt tiltva. -— ő reájuk volt modva a kárhozatos szentencsla : „Szolga volt az apád Is , szolga marad a fia Is Eme régi ldcíbell kevély szavak megváltatva, ma már szelídebben Igy hangzanak : „Volt földes ur és volt jobbá y, Mindkettőből lett honpolgár." VI . R É S 7, . Az ujijáébredés korszakában, az 1848-lkl nngy Időkben, nagy események an, átalakulásokban és az azután bekövetkezett szabadságharczunkb-n mily része és sorsa volt a ml községünknek ? Már a jelen XIX-Ik század harmadik tizedében kezdettek oszlani hazánk ebéről a koromfekete sötét felhők. A sötétséget világosság, a romlott durva korszakot az igazság , a tiszta emberi jog kezdte felváltani, mlg végre 1846 tavaszán ütött a szabadulaás órája ; ledőltek a válaszfalak, melyek a dölyfös kiváltságokat ember és ember között fenntartották ; lett egyenlőség, nem volt többé ur és szóig* , polgárrá lett. mindenki; szabaddá lett a föld , felszabadult a bilincsbe vert gondolat, győzött a józan ész, diadalra jutott a Usztr tudomány ; életet nyert a ma c,ani] ar és az önhaoxnáletra fordítható tiszta, okos munkálkodás.
