Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére (1837-1937) (Tiszaföldvár) / 0023-1962
- 5 / 3eteg cselédjeit korházba száliitt.atta, vagy ha nagyon sürgős volt a | veszedelem, kihozatta számukra a sebészorvost. Pártfogásába vette a talált gyermekeket is. Ő irta meg jobbágyainak gyernekei számára a ^ folyamodványokat, hogy a katonaság hezaeressze Őket. Mikor az egyiket Jtlt 7o éve s atyja gyámolitásárs hazakérte, ezt irta a parancsnokság meg\nyugtatására : „Hogy ezekből az emberekből hasznos polgárok váljanak, jnindenkor fő-fő gondjaim közé *®r±®x»3t* számláltam".^ *Í843-ben 24o pozsonyi mérő gabonával megalapította az ország első ta' t— karékmagtárát Dömsödön, amilyent hamarosan Rákoskreszturon és Gyónón is létesitett. /Ezek közül a dömsödi alapitás még ma is létezik. Jelenlegi vagyina cca 24o hl rozs és cca 3őo hl árpa, amiből a község az arra rászoruló szegényeknek egy éves vetőmagkölcsönt. ad, méltányos kamat, mellett./ Az volt a célja ezzel az intézménnyel, hogy szük esztendőben megmentse a népet az uzsorától. takarékosságának lehet köszönni, hogy az 1863-ik évi oszágos aszály s az 1864-ik évi katasztrofális januári fagy idején bibliai Józsefként segíthette meg birtokain és környékén az elesett, szegény 1akosságot. "iszaföldvár község lakossága különöi képen sokat köszönhet a nemeslelkü főúrnak. 1813-ban Földvár és Vez^eny éhezőinek kielégítését külön bizottságra bizta. 1837-ben, az 5oo csomó gabonán kivül, melyből az alapitvány is létesült, még 2ooo forintot is adományózott az éhezők megsegitésére. Felügyelője volt a földvári evang. egyháznak. 1817-ben arra kérte az esperest a báró, hogy ne Földváron tartsa esperesi gyűlését, mert ez a szegény , gyenge agyházat anyagilag nagyon megterhelné. Ő épittette később az evangélikus templomot is . 1826ban téglát ad a református templomtorony javitásához. Az 18oo-as évek elején lefolytatott tagosításkor egyenlő mennyiségben ad földet a két protestáns egyháznak papi és tanitói fizetések kiegészítéséül. Humá nus gondolkozására Jellemző az az átirat, melyet 1841. január 13-iki kelettel megküld a két protestás egyház vezetőségének, elrendelvén, hogy a tanitók ezután az elhagyott gyermekekat ingyen és épen ugy tartoznak tanitani, mint azokat, akikért fizetnek. Szerette a nép apraja-nagyja. Mikor anyagi nehézségek miatt a Podmaniczky-család 1835-ben haszonbérbe adj* a földvári uradalmat, ennek hire annyira elszor.orit.ja Kassay János akkaori földvári ieixixxt ref. lelkészt, hogy szivesen keresett, volna más eklézsiát. Az volt a leghőbb vágya, hogy Fodmaniczky János vegye bérbe az urdalmat, ki, min t Kassay leveléből olvassuk : „az egyházon annyit segitett, hogy sohasem lehe+ eléggé meghálálni. " Csak ilyen ember lelkében születhetett mer Za gondolat, amelyből a loo éves ^iszaföldvári társulati Alap létesült és kivirágzott. Az 1914-ben kinyomatott alapszabályban azt olxtvassuk, valószinüle-g szájhagyomány alapján hogy a báró ezt. az alapítványt szívesség viszonzásaképen tette. E hagyomany szerint az 1837-ik évi bő termés alkalmával a lakosság segítvén a bárónak a termést bst.akari tani, ezen szolgálat értkapta vélna sz 5oo csomó gabonát. Ennek az állításnak ellentmond maga az alapítólevél, de egyéb körülmény is. Dr. Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János életrajza c. müvének 27-ik lapján, a lábjegyzetben azt olvassuk , hogy 1837-ben a családi gyűlés határozat a-képen 5oo mérő árpát és 2ooo r. frt.-ot adott a báró ingyen Földvár éhezőinek. A tiszaföldvári uradalomnak ebben az időben a családi tanács megbízásából ugyanis az öreg báró volt a z irányitója s az ő előterjesztésére történt a fenti adományozás. Ha az árpa jól fizet, egy kereszt / csomó / körülbelül egy mérő / hektoliter szzxt szemet ad. Az alapítólevél adata és ez az adat tehát egynek látszik.
