Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére (1837-1937) (Tiszaföldvár) / 0023-1962
ünnep az ő ünnepük, a jubileum az c büszke emlékező napjuk. A G. Molnár Ferenceké, D. Lőrincz;yJSándoroké, Gazdag Imréké, Pappoké, Novákoké, Nagyoké, a lombos bajuszu, bronzbarna arcú, remek szál gazdáké, S rajtuk keresztül azé az időtlen, 5r5k magyar paraszté, aki, ha kellett, patakokban csorgatta, vérét, erdőz irtott, mostoha szikesekkel, szaladó homokkal közködött, mocsarat száritoAt , kietlen pusztaságokat + ermő paradicsommá varázsolt, aki mindent tud, mindenhez ért, kiböjtölt, átvészelt töretlenül olyan viharokat, amelyekbe belepusztult volna az Istennek minden más nációja .... És akiről ezen a jubileumon ime kiderült, hogy üzletember is ha kell. "Hogyan csinálja ? Ennek a népnek minden ösztöne, tudománya, nemzedékeken átöröklődött tapasztalata a földhöz, lovakhoz, szarvas-jószághoz, juhokhoz nőtt, itt a ^isza végtelen, sik partjain állatokat legeltetett, földet tört évszázadokon keresztül, a pénzt csak ugy ismerte , mint szükséges rosszat, a spekulációról meg örökké azt hallotta , hogy ahhoz c nem ért. £s lám, mégis véghezvitte a csodát, hogy ötszáz kereszt búzából egy évszázad alatt több mint félmilliós vagyont, gyűjtött. Most itt áll ennek a száz esztendőnek hfctármesgyéjén, hogy hivalkodás nélkül számadás + adjon önmagának becsületes sáfárkodásáról. Iskolát, fürdőt, járdát épit a „maradt" paraszt. Éposz ennek a százesztendőnek a története, a paraszti okosság, szivósság, leleményesség éposza. És élő bizonyság, hogy ez a nép, ha » módja van rá, ha engedik, a maga feje után olyan dolgokat bir csele keilni, amilyeneket ez a tiszaföldvári szintiszta. magyar nép müveit. A tiszaföldvári polgári társulati alap története azzal kezdődik, hogy kerek száz esztendővel ezelű+t a bőkezű Podmaniczky János báró ötszáz kereszt buzá + ajándékozott a falu lakosságának, mondván : abból takarék-magtárat teremtsenek Ínséges időkre, megmentsék általa a népet az uzsorától, s aki segítségre szorul , azt ségi +xsxsék. Fundáltak is az intézmény számára valamiféle alapszabályt, amelyb n megszabták : hogyan működjön , kiken segítsen, s kik igazgassák. Már a kezdet kezdetén is az egyszrü földvári parasztok kezébe került a báró alapítványa , ők gondoskodtak a vagyon gyarapításáról, a jövedelem hova fordítása felett is ők döntőt'ek, a református, meg az evangélikus eklézsia lelkésze csak éppen tiszteletbeli pozíciót töltött be/ köztük. Az 5oo kereszt buza mai értéke körülbelül négyezer pengő lehetett, s ebből a tőkéből gazdálkodott az alap, amelyhez különböző számú köböl, meg véka életet ajánlottak fel a módosabb gazdák.közülük máig megmaradt a neve LévayíSySgyitBix Györgynek, Biró Fekecs Andrásnak, Ipelszki Mihálynak, köles Istvánnak, öregebb Katona Istvánnak, Korom Jánosnak, Nyitray Mihálynak. Hü-hó nélkül, csendesen dolgoz*ak a csendes parasztok, de az ötszáz keraszt búzát éppen olyan keményen tartották, éppen olyan féltékeny gonddal gyarapították, mint a maguk földjét , jószágát, ugyanazzal az okossággal, óvatossággal, körültekintéssel, amely épp annyid jellemző tulajdonsága ennek a népnek, akár a becsületesség. A vagyongyarapitAnnunkát azzal kezdték meg, hogy a negyvenes évek táján haszonbérbs vették a Podmaniczky-családtól a martfűi és zsigeri birtokoké*, apró parcellákra osztották egymás közt, gazdálkodni kezdtek rajta, s az árendált föld nyereségéből gyarapították az alapot. Ezek a csontjuk velejéig takarékoskodó ösztönü para&itok már régen ot + porladtak az óteme*ő rozmaringos sírjai alatt, az első vezetők már régen kidőltek a sorból, amikor akaratukat, céljaikat "teljesítették az utódok is, mint erős testamentumot. Elzúgott az ország és *Tiszaföldvár felett is magosra lobogó lángjával,® keserű füstjével a 4S-as szabadságharc vihara, isanyu nagyot, fordult a világ, csak ez az alap nem rendült meg, ehhez nem tudott hozzáférkőzni az idők semmiféle ártó szándéka.
