Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére (1837-1937) (Tiszaföldvár) / 0023-1962
- 21 az egész közönség elénekelte a Himnuszt, mely után sietve özönlött a publikum a Polgári Kör felé, Ahol pompás ebéd várta a jubileumi ünnepség részvevőit. ünne pi ebéd. A Polgári Kör udvarán nagy ajsürgés-forgás. A Ref. Nőegyle+ lelkes tagjai türelme + lenül várják már , hbgy Pap Aladárné elnöknő megadja a jelt a finom tyukhusos csigaleves feltálalására. Mire a vendégek lehe +tek vagy kétszázan elfoglalták helyeiket, egyszeriben ott. is •'•eremnek az asztalokon a gőzölgő levesestálak s megkezdődik az ebéd. De mos+ feláll dr. Eredi-Harrach mihamér országgyűlési képviselő, s poharat emel ai e pillanatban még gyengélkedő Kormányzó egészségére, amely jókinvánság zugó éljenzésben forr össze a diszes vendégsereg szivénajkán. Is+en áldja, Isten tartsa meg sokat szenvedett magyar népünknek szerető, atyai lelkű Kormányzóját... Tovább folyik az ebéd. Aw egyszerre megint csend lesz s feláll lelkes éljenzés között Kövér János földbirtokos s poharát emeli a régi, kipróbált, még ma is élő, s a jelenlegi vezetők egészségére. D. Lőrinczy Sándor felügyelőbizottsági elnök áll fel ezután s üriti poharát dr. Eredi-Harrach "ihamér országgyűlési képviselő egészségére. Jeskó János főjegyző pohárköszöntőjében, utalva a régi földesurak jótéteményeire s hivatkozva a moatani földbirtokosok áldozatkészségére , élteti a tiszaföldvári földbirtokosokat, itt képviselő Kövér Jánost és dr. Váczy Györgyöt. A centenárium visszhangja »» az „U j Magyarsá £-b a n . Az ünnepi ebéd fesztelen, vidám hangulatban folyt tovább, sgeseji egészen a késő délutáni órákig, amikor is megjelent a még együtt. ül6 vezetők között Dövényi Nagy Lajos ujságiró, az „Uj Magyarság" c. napilap kiküldött mnukatársa. A kitűnő ujségiró előzőleg már végiglátoga+ta e sorok Írójának kalauzolása mellett az Alap összes intézményeit s most beható eszmecserébe bocsá+kozik az Alap Jelenlegi vezérkarával, hogy pár nap múlva országos érdeklődést kiváltó, hatakmas cikkben tárja az ország közvéleménye elé ennek a százesztendős multu intézménynek tanulságos, megható történetét : Ötszáz kereszt búzából félmilliós vagyont gyűjtöttek a tiszaföldvári gazdák . ""iszaföldvár, augusztus 24. /Az üj Magyarság kiküldött munkatársától. / Nem világraszóló dolog ami itt történik; mindössze annyi, hogy száz esztendős lett egy jótékony testület, amelynek tiszafőldvári Polgári Társulati Alap a neve. Jufc bileum szóval, jubileum, amelynek bővében vagyunk, minden napra legalább egy jut belőle, díszközgyűléssel, zsakettes vagy szmokingos ünnepi szó nokokkal és az elmaradhitatlan, vége-hossaa nincs pohárköszöntőkkel tarkított magnum-áldomással . Mégis van valami, első pillantásra feltűnő különbség a szokványos jubileumi közgyűlések, bankettek külsőségei, meg ennek a falusi ünnepnek képe között, is. Akik itt összegyűltek, egyszerű feketében, a komoly , ünnepélyes arcú, közönség, ez a megfon+olt mozgású, szinte a némaságig kevésszavú tömeg, majdnem kivétel nélkül paraszti rendben lévő emberekből való. Aki pantallós úrféle akad kőz+ük, csak vendég, mert ez az
