Szabó Sándorné: A martfűi Tisza Cipőgyár története 1941-től 1960-ig (Tiszaföldvár) / 0017-1962
-11í V : Létszám: —1 termelés pár cipőben: 1950. 1073 1,568.973 1951. 1306 2,681.211 1952 « 1710 3,040 . 905 1953. 1738 2,950.083 19F4 . 2074 3,660.677 1955. 2490 4,993.280 1956. 2694 4,417.212 1957. 3246 5,816.373 1958. 3642 6,140.397 19595& 3987 6,903.324 Ha vizsgáljuk a táblázatét, észrevesszük a fejlődést 1956-ig. Azonban itt törés mutatkozik. A létszám ugyan emelkedett, de a termelés csökkent. Tehát az októberi ellenforradalom erősen rányomta bélyegét a gyár életére is: a fizetett összkomfortos sztrájkok, a több hetes termelés kiesés 70-80 millió ft-os kért okozott, nem beszélve arról a kárról, amit. az ellenforradalom az emberek lelkében okozott. Még ezt megelőzőne, 1956 augusztusában volt az üzemben az első, komoly tüzeset. Ismeretlen okokból kigyulladt a ""isza-parten lévő csomagélóanyag-,doboz- és lédaraktár, ez a tüzeset több százozer forintos kért okozott. Az 1957-es év az ellenforradalom okozta károk helyrehozásának és az 1956-os évi termelési szint elérésének jegyében indult. A munka sikeresen és eredményesen haladt. 1957-ben már sok területen elhagyták az 1956-os szintet, amikor május 5-én, este tüz ütitt ki a gumigyár keverő részlegében és minden oltási kisérlet ellenére pár órán belül teljesen leégett. A kér több millió forint volt. Eleinte ugy látszott, hogy az emberek százait kell a munkából több hónapra elbocsátani. De a többi gumigyár /:Ruggyant.aérugyár, Műszaki Gumigyár:/ szocialista segitő készsége ami kapitalis +a viszonyok között elképzelhetetlen ezt megakadályozta. Ezek a gyárak a kieső gumikeveréket hónapokon keresztül, amig a leégett kevere-üzemet ideiglenesen fcelyre nem állították, naponta készítették. A keverő-üzemben dolgozók az ideiglenes tető nélküli épü* 1" letben esőben, hóban, fagyban hősies munkát végeztek. Az igen nehéz körülmények között is biztesitották a konfekció* üzemek részére az anyagellátást. 1957-ben az ellsnferradalom maradványai és a nagy tűzkár ellenére olyan eredményt ér*ek el, amellyel nemcsak elérték, hanem túlhaladták az 1956. évi termelesi szfentet. Az üzem az ország legnagyobb cipőgyára lett. A jé munka eredményeképpen a dolgozóknak 16 napi nyereségrészesedést fizettek ki. 1956-ban az elért eredményeket értékelve, arra a meggyőződésre jutunk, hogy bizonyos visszaesés történt. Ennek okai részben a gyártmányok értékesítési nehézsegei — főleg az export területén, amelynek kövo+keztében egyes üzemrészekben csökken teni kellett a termelést. A kapitalista világban jelentkező gazdasági válság az üzemet is érinte +t 8 f ® ert az export nagy része nyugatra irányult és az ettani piacok felvevő képességoa válság következtében erősen megcsappant. Ezen ugy igyekeztek segitenl, hepjr az exp#rt egy részét a szocialista országok felé irányitottók, ahol a gazdasági válság jelei soha nem® mutatkoznak. így az 1959-es évben már 7 millió pár cipő volt a •ermelés.
