Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

: Séra Gyula (1910-2002) bíró 1910. január 25-én született Pusztaszenttamáson (ma Pusztapó) egy hétgyermekes család első gyermekeként. A családfő az Almássy grófok birtokán volt gazdatiszt. 1919ben - a kommün alatt - a zavaros politikai helyzetben elhagyták a birtokot, és édesanyja - a Horváth-malom építtetőiének lánya - szülőhelyére Kunszentmártonba költöztek. Elemi iskoláit helyben, gimnáziumi tanulmányait Csongrádon, a jogi egyetemet Szegeden végezte, ahová a család költözött. A jogtudományi egyetemen kitüntetéssel diplomázott. Katonai idejét a kecskeméti lovas tüzéreknél töltötte le. A bírói-ügyvédi szakvizsgájának letétele után 1936-ban kinevezték Kunszentmártonba bírónak. Közben egy évig Jászberényben dolgozott. 1942-ben megkapta a behívóját, és rövid felkészítés után kivezényelték az orosz hadszíntérre a II. magyar hadsereg katonájaként. Hatalmas szerencséjére nem sebesült meg, sőt nem kellett a fegyverét sem használnia. Az 1943-as visszavonulás során több ezer kilométert tett meg sorstársaival gyalog az irtóztató orosz télben. Soványan, elgyötörten, de viszonylagos épségben érkezett haza. 1943-ban megnősült, felesége Mátyus Róza. Apósa házában kezdték meg családi életüket, öt gyermekük született. A háború befejeződése és a helyzet normalizálódása után újra indult az élet, a munkájára szükség volt. így először járásbíróvá, majd a járásbíróság elnökévé nevezték ki. Ilyen időkben bírónak lenni egy alapvetően derűs, jólelkű, fejlett igazságérzettel rendelkező ember számára rendkívül komoly megpróbáltatást jelentett. A kezdeti időkben kerékpárral járta a vidéket fogalmazójával, hogy felvegye a helyszínen a tanúvallomásokat. Mint vallását gyakorló ember, a korszak elvárásai szerint nem volt alkalmas a bíróság elnöki tisztére, ettől kezdve beosztott polgári bíró lett. Elérte, hogy nem volt haragosa, még az is elismeréssel beszélt róla, akit kénytelen volt elítélni. 43 évet töltött egy helyen, a kunszentmártoni járásbíróságon, ahonnan megyei bírói rangban köszönt el. Ez után három évig közjegyző, illetve három évig még jogtanácsos is volt. Többször megkapta az Igazságügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. A rendszerváltozás után pedig a háborúban való kényszerű részvétele okán közlegénnyé lefokozott Séra Gyulának Für Lajos honvédelmi miniszter főhadnagyi rangot adományozott. Eletét a bíróság és a család között élte, sokat olvasott, szerette a természetet, gyermekeit is a kultúra, a természet és az emberek szeretetére nevelte. Egyénisége, szorgalma, törekvései, eredményei példaértékűvé teszik. 2002. november 30-án halt meg. Sírja az Alsó temetőben található.