Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Szabiik István (1746-1816) rendházfőnök Szabiik István 1746. máj. 8-án született Kunszentmártonban. Szegeden tanult a piaristáknál. 1762. október 3-án lépett be a rendbe Privigyén, ahonnan a noviciatus elvégzése után Nyitrára került, hogy bölcseletet tanuljon. 1765-ben Szegedre, 1768-ban Vácra helyezték tanárnak. 1771-72-ben Nyitrán, 1774-75-ben Veszprémben élt, majd Nagykanizsán történelmet és természettant tanított. Később Tatára, majd Pestre helyezték elöljárói. Már fiatal korában érdeklődött a fizikai törvényszerűségek iránt, s különösen az aerodinamika kötötte le. A Montgolfier fivérek léggömbjének felbocsátása után, 1784-ben saját pénzén megépítette léggömbjét (18 ökör hólyagjából), s augusztus 15-én Pesten felemelkedett az első magyar léghajó. A gömböt meleg levegő vitte a magasba. A szenzációs repüléseit követően is folytatta kísérleteit. 1781-84-ig terjedő pesti tanárkodása után Szegeden igazgatónak nevezték ki 1790-ig. Mint iskolaigazgató bátor tette volt a német nyelvoktatás eltörlése. II. József egyéb tanügyi rendeleteit sem volt hajlandó végrehajtani. Büntetésül a Helytartótanács megfosztotta igazgatói állásától s mindenféle hivatali rangjától. Elöljárói Kisszebenbe küldték, majd Nagykárolyba került, ahol tanított. 1796-1800-ig Vácon történelmet és természetrajzot oktatott a rend növendékeinek. 1800 után megfordult Tatán mint vicerektor, majd Máramarosszigeten. Egy ideig Veszprémben és Nagykanizsán házfőnök volt, míg végül Kalocsán talált otthonra egészen haláláig, 1816. május 12-ig. Forrás Heti Hírhozó 1991. május 23. SZINNYEI József 2000. Magyar írók élete és munkái. Arcanum. Budapest.