Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Mezey Nepomuk János (1832-1888) kántor Kaposvárról hívták meg Kunszentmártonba a kántori állásba 1872-ben. Ö magát kántornak és kaposvári karnagynak titulálta, s pályázatához bemutatta Kaposvár, Izsák, Obecse, Trencsén és Szeged-Felsőváros, valamint a Vallásügyi Minisztérium igazoló iratait. A legismertebb, legelterjedtebb és máig legnagyobb hatású énekeskönyv az ő neve alatt jelent meg 1883-ban. Címe: Istent dicsőítő egyházi énekkönyv. A N.-K.-Sz.-Mártoni keresztény hívek részére. Szabadon közrebocsájtja ifj. Mezey Nepomuk János Kun-Szent Márton város kántora. Szentes. Nyomatott Sima Ferenc gyorssajtóján, 1883. Ennek kiegészítése a Toldalék az Istent dicsőítő egyházi énekkönyvhöz melyben az egész évi nagy vecsernyék és szertartások Mezey Nep. János kántor által magyarul írattak. Ebben olvashatók a vasárnapi és ünnepi litániák, vecsernyék, az egyes szentekről szóló ünnepi énekek, a különböző szertartásokhoz kötődő imák szövegei is. A kántor és a város lakói között volt egy közvetlen kapcsolat, amikor az énektanításénektanulás volt a cél. Ezt a Mezey kántorok is kötelességüknek tartották „az iskolás gyermekeket és az ifjúságot hetenként bizonyos időben és általa választandó helyen az éneklésre tanítgatni". Megszervezte az egyházi kórust, az ünnepi dalárdát, még színjátszó csoportot is. így befolyásolhatta a népénekanyag ismeretét és használatát. A Mezey kántorok, így Mezey Nepomuk János is, mind képzett, tanult kántorok voltak, a település templomba járó egész közösségét szolgálták. A város vezető rétegéhez kötődött, a polgári, értelmiségi réteggel alakított ki kapcsolatokat. Mezey Nepomuk János énekeskönyvét főleg a tanyán élő emberek használták előszeretettel. A könyv főleg miseénekeket tartalmaz. Ezek segítségével kedvezőtlen időjárási viszonyok között házi ájtatosságokat, „száraz miséket" lehetett tartani családi keretek között, hiszen a mise minden fő részéhez szól egy-egy ének.