Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Ballá Tibor Molnár András (1910-2001) népzenész, tekerős Molnár András 1910. október 2-án született Kunszentmártonban, sokgyermekes család legkisebb fiaként. Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1934-ben házasságot kötött Balga Máriával, akivel csaknem 50 évig élt együtt. Három gyermekük született. 1936tól az ugari iskolában, majd a Gazdaképző Szakiskolában dolgozott mint iskolaszolga. A két világháború között sok évet katonáskodott, majd a második világháborúban is harcolt. Az orosz fronton esett hadifogságba, és két évet töltött Novoszibirszki hadifogolytáborokban. Molnár András fiatalon kezdett el foglalkozni a zenével. Első hangszerét a nagyapjától kapta, s ezen sajátította el a hangszeres muzsikálást. Későbbiekben tovább folytathatta zenei munkásságát az úgynevezett padkaporos bálokban. A Kunszentmárton környéki tanyavilágban az 1940-es években népszerű szórakozási forma volt a tekerőzenével kísért táncmulatság. Ide András bácsi nagybátyjával együtt járt el muzsikálni, aki klarinéton játszott. A környékbeli településekre is eljártak zenélni (Nagytőke, Magyartés) hol lovas kocsival, vagy gyalogosan mentek. Szerették az ilyen alkalmakat, a bőséges étel, ital mellett jól is kerestek ilyenkor. Olykor az is megtörtént, hogy túlságosan is hosszú volt az ilyen hétvége. „Pénteki napon mentünk zenélni a héki tanyavilágba. Fene a dolgukat, nem akartak bennünket hazaengedni." - mesélte egyik gyűjtésem során Bandi bácsi. „Minden tanyára be kellett menni és ott mindenkinek a nótáját el kellett játszani. Szinte végigjártuk az egészet, a lényeg az volt, hogy a következő hét első napján értünk haza. Az asszony mérgesen fogadott, de amikor zsebemből elővettem a halom sok aprópénzt, azonnal megbocsátott nekem." Nagybátyja halálával Bandi bácsi felhagyott a tekerő-muzsikálással. Még a hangszerét is eladta egy nagyszénási embernek az 1960-as évek elején. Jó ismeretségben volt a két éven át Kunszentmártonban tanítóskodó Fekete Istvánnal, hiszen a két természetszerető ember sokat járt együtt horgászni. Hosszú ideig kaszálta és karban tartotta a Körös városi gátjait, amely munkáért 1974-ben a várostól elismerő érmet kapott. Nyugdíjazásáig a József Attila Gimnáziumban dolgozott pedellusként. Jenéi József igazgató vezetésével iskolazenekart is alapított. Zenélt a helyi fúvós zenekarban, de betegsége miatt végleg abba kellett hagynia a muzsikálást. Molnár András 91 évesen hunyt el 2001-ben. Kunszentmárton Alsó temetőjében nyugszik feleségével együtt a családi sírkertben. Forrás A Molnár család visszaemlékezése