Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Dr. Mezey Lajos (1891-1962) ügyvéd, országgyűlési képviselő, újságíró Dr. Mezey Lajos 1891. május 29-én született Kunszentmártonban id. Mezey István főkántor fiaként. Középiskolai tanulmányait Szentesen, a Magyar Királyi Állami Féígimnáziumban fejezte be 1912-ben. Jogi tanulmányait 1912 őszén kezdte meg a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen, de közbeszólt a világháború és 1914 augusztusában bevonult katonának. A debreceni 39-es huszárezred kötelékében harcolt az orosz, a szerb és az olasz fronton, ahol 1917 májusában, már hadnagyként, a 10. isonzói csatában olasz hadifogságba esett. A szicíliai cefalui fogolytáborból 1919 végén szabadult. 1920 májusában doktorált, majd 1922-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett Budapesten, majd irodát nyitott Kunszentmártonban. A községi közéletbe is bekapcsolódott. A Kunszentmártoni Híradóban közölt vezércikkeivel egyre jelentősebb társadalmi befolyásra tett szert. 1925 tavaszától átvette a hírlap főszerkesztését, de az országos sajtóban is publikált. Az 1920-as évek végére a községi képviselőtestület többségi pártjának vezére, a római katolikus egyház ügyésze, a Kunszentmártoni Takarékpénztár Rt. felügyelőbizottságának elnöke, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag lett. 1934-től 1944-ig volt országgyűlési képviselő. Nevéhez fűződik városunk infrastrukturális helyzetének nagymérvű feljavítása (a főutca aszfaltburkolata, ártézikutak létesítése, csatornázás), a polgári fiú-és leányiskola államosítása, modern tornaterem építése és a vasúthálózat átépítése stb. A Nemzeti Egységpárt elnöksége a párt sajtó-és propaganda osztályának vezetésével bízta meg, a képviselőház állandó összeférhetetlenségi- és mentelmi bizottságának pedig ő volt az elnöke. Horthy Miklós 1939 elején kormányfőtanácsossá nevezte ki. Ezt követően Budapestre költözött. 1942 tavaszán igazságügyi államtitkári kinevezése is komolyan felmerült. 10 éves képviselői jubileuma alkalmából Kunszentmárton díszpolgárává választották. Pártja németbarát politikája miatt 1944-ben kilépett a Magyar Elet Pártjából. Mint német- és nyilas ellenes képviselőt, a Sztójay-kormány alatt minden parlamenti tisztségétől megfosztották, a Kunszentmártoni Híradót betiltották. A nyilas hatalomátvételt és Budapest ostromát már Budapesten vészelte át. Kunszentmártoni lakása (Kerületiház u. 8.) 1946 végén az Országos Földmunkás és Kisbirtokos Szövetség helyi szervezetének tulajdonába ment át, majd 1948-tól a Zalka Máté Termelőszövetkezet központi irodaháza lett. 1951ben feleségével együtt őt is Kunszentmártonba telepítették ki Budapestről a Deák Ferenc utca 25. sz. alatti lakóházba, ahonnan azonban néhány nap múltán átköltöztették őket Tiszaföldvárra. 1962-ben halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben alussza örök álmát.