Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Mátray Lajos (1859-1922) építész, téglagyáros 1859. április 11-én született Kunszentmártonban. Középiskoláit Szarvason végezte. Tanulmányait a budapesti építő ipariskolában folytatta, ahol kitűnő eredménnyel építőmesteri oklevelet szerzett. Az iskolaévek után járta az országot, sőt Németországba is kiutazott, hogy a hagyományos és a legkorszerűbb építési technológiákkal megismerkedjen. Szülővárosában telepedett le 1880-ban, ahol már fiatalon komoly feladatok elé nézett. Magánházak kivitelezése mellett a Puszta-Tenyő és Hódmezővásárhely közötti HÉV épületeinek, valamint a Körösön átívelő vasúti híd kivitelezésével is őt bízták meg. Munkái során megtapasztalta, milyen nagy jelentősége van az építkezéseknél a jó alapanyagnak. 1892-ben elindította Kunszentmártonban saját téglagyárának építését, amit néhány év alatt jól menő vállalkozássá fejlesztett. Mivel a jól kiégetett minőségi téglára nagy volt a kereslet, 1899-ben megvásárolta az öcsödi kézi-üzemű téglagyárat, majd 1902-ben Csongrádon újabb téglaipari létesítményt alapított. 1912-ben a kunszentmártoni gyárat német mintára átalakíttatta, amely az ország egyik legkorszerűbb üzeme lett. Vármegyei és városi képviselő a kunszentmártoni takarékpénztár igazgatósági tagja, az Iparoskör díszelnöke, az iskolaszék elnöke, az Önkéntes Tűzoltó Testület tiszteletbeli főparancsnoka valamint számos egyesület tagja volt. Jelentős szerepe volt abban, hogy Kunszentmárton utcái kőburkolatot kaptak. Az Űri Kaszinó felépítése az ő anyagi áldozatai nélkül aligha valósult volna meg. A most felújított, több mint 100 éves, várost védő gátfal téglái is az ő üzeméből kerültek ki. Az első világháború alatt gyámolította a gyárából hadba vonuló férfiak családjait. A többi árván maradt család megsegítésére pedig Közélelmezési Hivatalt hozott létre. A nemesi származású Bíró Ilonával kötött házasságából kilenc gyermeke született. Felesége a hadikórház patrónusaként tevékenykedett. A 60 ágyas kórház fenntartásához komoly anyagi támogatással is hozzájárult. A Tanácsköztársaság idején üzemét kisajátították, majd a megszálló román csapatok kifosztották és tönkretették. Értékeinek pusztulását látva 1919-ben egészségi állapota súlyosan megromlott. 1922. január 30-án meghalt. 1922-ben a vállalkozást egyik fia, Mátray László vette át. Az első magánszemély volt, aki jelentős adománnyal, 100 vagon betonkaviccsal járult hozzá a községi kőhíd felépítéséhez. A Mátrayak emlékét a mai napig őrzi a főutcán található impozáns, késő eklektikus stílusú villa, amit a gyáralapító az 1900-as évek elején építtetett. Forrás OROSZLÁNY Gábor (szerk.) 1930. Nagykun városok 1920-1930. Karcag. 132-133. o.