Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Lázi József (1913-2003) nyomdász 1913. november 24-én született Kunszentmártonban. Édesapját korán elvesztette. Édesanyja Szabó Mária, mostohaapja Szabics István. Az elemi iskola négy osztályát helyben végezte, majd polgári iskolába íratták. Nyomdai tanulmányait Budapesten a Magyar Királyi Egyetemi Nyomdában és a későbbi Szikra Lapnyomdában, gyakorlati ismereteit a helyi nyomdában szerezte meg. Itt sajátította el a szövegelőkészítés, a tördelés, a szedés és a nyomás munkafolyamatait. 1931 és 1937 között a közép-magyarországi Labdarúgó Szövetség, valamint a budapesti Vörös Meteor játékosa volt. Térdsérülése miatt azonban más sportágat kellett választania. A birkózásban kiváló eredményeket ért el, a tatabányai országos bajnokság aranyérmese lett, később még négy alkalommal végzett 2. helyen. 1936-ban az idősödő Wolf Dezső nyomdászmester hívására hazatért Kunszentmártonba. Átvette tőle a nyomda üzemeltetését, majd vezetését. 1939-ben mestervizsgát tett Debrecenben kitűnő eredménnyel, és az iparengedély birtokában meg is vásárolta a nyomdát. Itt készültek a hetente megjelenő Kunszentmártoni Híradó számai 1944-ig, majd a lap utódja a Kunszentmártoni Néplap. 1949-ig volt a lap felelős kiadója, ekkor azonban az államosítás miatt megszűnt a nyomda. Lázi József 1933-ban vonult be tényleges katonai szolgálatra Táborfalvára, ahol a kiképzés után lovas tüzér alegységben szolgált térképészi beosztásban. 1938-tól 1941-ig évente behívták katonának. 1942-ben a II. Magyar Hadsereg katonájaként a Donhoz vezényelték. Társaival együtt gyalogosan tértek haza 1943 január-februárjában. 1944-ben feleségül vette Kovács Margitot. Házasságukból három gyermek született (József, Béla és Zsuzsanna). 1944 őszén ismét behívót kapott, ahol alakulatával átélte Berlin ostromát. A franciák fogságába került, és 13 hónapot töltött el hadifogolyként. Hazatérése után az aktív sportot abbahagyta, de sportszeretete továbbra is megmaradt. Meghonosította a birkózást Kunszentmártonban, és edzőként nevelgette a fiatalokat. A Tiszazugi Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottságának 25 éven keresztül volt az elnöke. Hat évig volt a KuTE labdarúgó szakosztályának elnöke, örökös dísztagja. A szolnoki nyomdában tördelőként dolgozott 1973-as nyugdíjazásáig. O volt a Néplap korrektora. Számos kitüntetéssel ismerték el munkáját, többek között ő kapta meg elsőként Kunszentmárton Város Sport Díját. 2003. december 31-én hunyt el Budapesten. Forrás Mészáros András szíves közlése