Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Smuta Kálmánné Gulyás Imre (1930-2005) tanácselnök Kunszentmártonban, az Erközi tanyák egyikében született, és húsz évig élt itt szüleivel és három testvérével. A telekparti osztatlan iskolában kezdte meg tanulmányait, majd a Deák Ferenc utcai nagyiskolában folytatta. 1950-ben sorozták be katonának. Három év után mint híradós törzsőrmester szerelt le. 1953-1975 közötti években a közigazgatásban dolgozott. Csépán a végrehajtó bizottság titkára, Tiszakürtön és Szelevényen vb. elnök, Öcsödön pénzügyi csoportvezető, Kunszentmártonban vb. elnök, vb. titkár volt, 1971-1975 között tanácselnöknek választották. Közben mezőgazdasági technikumban érettségizett, az államigazgatási beosztásaihoz szükséges szakvizsgákat, a tanácsakadémia elnökképző tagozatát is elvégezte kitűnő eredménnyel. Kunszentmártonban tanácselnöksége idején épült a Szakmunkásképző Intézet, az Epreskerti Óvoda, a Deák Ferenc Utcai Általános Iskolát felújították, a mentőállomást és az orvosi ügyeletet megszervezték, a szakorvosi rendelőt bővítették. Épült a Széchenyi lakótelep, a város vízműrendszere. Kezdeményezője és töretlen szorgalmazója volt az új Körös-híd és több szilárd burkolatú út építésének. 1975-től Gulyás Imre a BVM helyi gyárában dolgozott anyaggazdálkodási osztályvezetői beosztásban. Megromlott egészségi állapota miatt 1987-ben nyugdíjba vonult. Évtizedeken keresztül önzetlenül fáradozott az önkéntes tűzoltó egyesület vezetésében, a sportélet szervezésében, a TIT-szervezetben. Tanácsaival, véleményével, tapasztalatainak átadásával halála napjáig segítette a város vezetőinek munkáját. Egész életét végigkísérte a közművelődési munkában való aktív részvétele. Nyugdíjasként a szülőváros történetének egy-egy területét, életének, munkásságának egy-egy szakaszát forrásértékű jeles tanulmányokban örökítette meg. Eredményes munkásságáért kitüntetéseket, emlékérmeket, pályázati díjakat (több mint 28) kapott. Kunszentmárton Város Önkormányzata Pro Communitate Urbis emlékérem és Pro Urbe díjjal ismerte el a város felemelkedéséért végzett munkásságát. 2005-ben váratlanul elhunyt. Kunszentmárton saját halottjának tekinti. A Felső temetőben van örök nyughelye. Gazdag életútja és önzetlen tevékenysége, fáradhatatlan szorgalma a közügyért példa lehet mindannyiunk számára. Forrás GULYÁS Imre Vallomás az életemről. Kézirat Kunszentmártoni Hír-Lap 2005. 15. sz. 11. o.