Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Séra Erzsébet Dósa Lukács (1879-1914) iparművész, tervező Régi kunszentmártoni család sarja volt. Nagybátyja, Dósa József a század elején a nagytemplom plébánosa volt, továbbá testvére az az ifj. Dósa József, aki levéltári kutatásai segítségével megírta Kunszentmárton történetét. Szülei Dósa István és Kovács Viktória voltak. Feltételezhetően 1879-ben született és fiatalon, 35 évesen hunyt el. Iparművész-tervező volt. Budapesten élt, ott nyitott irodát. Tagja volt egy MŰHELY nevű művésztársaságnak, melyhez különböző neves festők, üveg- és fémművesek is tartoztak. Iparművészeti főiskolai tanároknak - mint fővállalkozóknak - készített belsőépítészeti terveket. Kiemelkedő, ismert munkái közé tartozott a Nyugati pályaudvar postaépületének belső díszítése, illetve a törökszentmiklósi Kálvária templom festésének terve. Bejárta Németországot, megismerkedett a német iparművészettel is. 1909-ben a kunszentmártoni templom mennyezetén hosszanti repedés keletkezett, amely jelezte, hogy a téglaboltozat életveszélyessé vált. Teljes felújítás indult meg. A végeredmény máig látható: könnyűszerkezetes rabicboltozat, két oldalhajó és két mellékoltár. Az alig harminc éves fiatal művész kapja meg a megbízást a teljes átalakítás megtervezésére, beleértve a falfestést, a szekkókat, a dekoratív szegélyek kiviteleztetését, az ólomüveg ablakokat, mellékoltárok szobrait, az anyagbeszerzést is, mint pl. olasz márványt. Minden részfeladatra neves és hozzáértő művészeket, iparművészeti tanárokat nyert meg: a freskófestésre a 28 éves Muhits Sándor iparművészeti főiskolai tanárt, akinek a nevéhez fűződik később a szegedi Fogadalmi templom belső festésének megoldása. A díszítő feladatok kivitelezője Zsillé Kálmán lett, az ólomüveg ablakokat szép figurális díszeikkel együtt Bátky József készítette. A tematikát az egyháztól kapta meg Dósa Lukács, ő szerezte meg ismeretségei alapján az összes szakembert, és ő intézte el, hogy Fadrusz János özvegye átengedje másolásra a férje által készített igen szép korpuszt. így került a Szent Kereszt oltárunkra carrarai márványból a híres szobrászművész alkotása másolatban, a Krisztus a kereszten. Habár több díjat és megbecsülést szerzett a fővárosban, mégis élete kiemelkedően fontos eredménye lett a kunszentmártoni nagytemplom átalakításának megtervezése és lefolytatása. A templom újbóli felszentelése 1910-ben történt meg. Sajnos nem sokkal ezután Dósa Lukács egészsége megroppant. Betegen került haza, majd a szolnoki kórházba. 1914. augusztus 15-én halt meg, s az Alsó temetőben nyugszik.