Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Ecsédy Ferenc (1891-1981) asztalosmester Kunszentmártonban született földművelő család harmadik gyermekeként. Édesapja még az ő születése előtt meghalt. Az özvegy pótolta az apa hiányát, ő lett a nagycsalád feje, irányítója. Fiait mesterségre taníttatta, mert a föld nem tudta volna eltartani őket. Utasítása szerint a mesterség legjobb elsajátítása érdekében külföldre is el kellett jutniuk. Ferenc 13 évesen asztalosinas lett. Kemény négy évet töltött Tittel Károly asztalosmesternél, ahol a mesterséget jól megtanulta. Az inasiskolában ezüstéremmel tüntették ki 1908-ban. 1910-ben Budapestre ment, ahol több helyen dolgozott. Legfőbb szórakozása a színház, a mozi és más előadások voltak. Édesanyja intelmei szerint 1911 -re összegyűlt a pénze a külföldi útra. Bátyjához Koppenhágába Bécsen és Berlinen keresztül jutott el. Mivel ott nem kapott munkát, visszatért Berlinbe. Nagy ismeretségi körre tett szert az ott élő magyarok között, bekapcsolódott a Magyar Egylet, a Sport Club és a Dalárda életébe. Egy barátja hívására elindult Amerikába. Szerencséje volt, mert így elkerülte a háborút. 1914. június 25-én érkezett New Yorkba. Hamar beilleszkedett, biztos egzisztenciát tudott magának teremteni. Családot nem alapított, minden megtakarított pénzét szülőhazájában élő családtagjának, rokonainak javára fordította. Amikor tehette, hazalátogatott sok-sok ajándékkal felpakolva, erre gyűjtve a közbeeső időben. Beszédesek az évszámok. Itthon járt 1924-ben, 1929-ben, 1948-ban, 1960-62-ben, majd 1964-től évente, egészen haláláig. Tagja volt a Famunkás Szakszervezetnek, így két helyről is kapott nyugdíjat, ami lehetővé tette számára az évenkénti utazásokat. Hallását időközben teljesen elvesztette, hallókészüléket használt. Az ő sorsa, élete tipikus példája a hazáját elhagyni kényszerülő honfitársainak, akik az otthonról hozott gyökerek, erkölcsi útmutatások alapján megálltak helyüket a világ túlsó felén is. Emlékeiben szülőföldjének századfordulós világa érintetlenül megmaradt, ezért visszaemlékezései kitűnő alapot adnak a kor tanulmányozásához.