Pusztai Gabriella szerk.: Jeles kunszentmártoniak (Tiszazugi Füzetek 9. Kunszentmárton, 2006)

Devánszki Ignácz (1887-1962) csizmadia 1887. január 31-én született Kunszentmártonban. Hárman voltak testvérek. Ignácz tizenkét éves korában a keresztapjához, Nagy Lajos csizmadiamesterhez került, aki Kunszentmártonban mestersége legnagyobb tekintélyének számított. Négy év után segéd lett, s vándorútra indult, hogy tökéletesítse tudását. Szakmai tapasztalatokat szerzett Hódmezővásárhelyen, majd Ausztriában, Lengyel- és Csehországban, a Felvidéken. Négyévi gyakorlat után tette le mestervizsgáját. A műhelyt keresztapjától vette át. Tapasztalata és szorgalma egyre több sikert hozott, az üzlet bővült, s egyszerre tizenkét segéd dolgozott a műhelyben. Nemcsak csizmát készítettek, hanem a legelegánsabb lovagló csizmától a munkás bakancson át a papucsokig mindent, még hímzett szegedi papucsot is. Munkája elismeréseként nagy megrendeléseket kapott a honvédségtől. A lakodalmakon a vőlegények Devánszki mester által készített csizmában táncoltak. A béresek a gazdáikkal úgy egyezkedtek, hogy a fizetés mellett még egy pár Devánszki-csizmát kapjanak, mert az javítás nélkül 5-6 évig használható volt. A mester 1910-ben nősült meg (Ballá Mária). 1922-ben elveszítette feleségét, s ismét megnősült (Kovács Etelka). Második felesége halála (1938) után tíz év telt el harmadik házasságáig (Wilinszki Mária). Tizenegy gyermeket nevelt fel (Ignác, Imre, Mária, Antal, Etelka, Gábor, Erzsébet, Klára, Katalin, Piroska, Márton). A második világháborúban orosz fogságba esett, s négy évig a Don megye Donszki Oblaszt településén élt, ahol gyakorolta a szakmáját is. Hazatérése után az Alkotmány utca 1213 szám alatt lakott családjával. A csizmadia mesterségen kívül gazdálkodással, szőlőműveléssel is foglalkozott. Részese volt a katolikus vallási közösségek minden tevékenységének, egyházközsége vezetőségi tagja volt. Mesterségét élete utolsó napjáig gyakorolta. 1962. június 14-én halt meg Kunszentmártonban, sírja a Felső temetőben található. Forrás A Devánszki család visszaemlékezése Unokája, Szabó Klára közlése